Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 5 tak a kalászos rétek láttán, a mai müproletárnak a gyárkéményektől füstös ipartelep tetszik. Hogy miért tetszik egyik az egyik embernek s a másik a másiknak, azt nehéz volna megmondani. De a hegyek legjobban azoknak tetszenek, akik azokra felmásznak; akik szeretnek messze ellátni s akik onnan a magasból eltörpültnek látják azt, aminek voltaképen törpének is kellene lenni, de amit az emberi korlátoltság rendszerint igen nagyra fuj fel: a mindennapi veszekedéseket, mü-tekintélyek előtt való hajlongásokat, szót sem érdemlő fájlalásokat és orrolásokat. Ezek nincsenek odafönn, s hogy nincsenek, annak örül az, aki felment, de fel kellett érte mennie legalább egyszer, hogy aztán az emléke is örömet jelentsen a hótetejü hegyek láttán. Az Alföld Petőfinek jelentette a népet, a csárdáját a szociális légkörével, szóval az otthont és az otthon örömeit. A hegy tetején Petőfi el lett volna választva azoktól, akiket szeretett. Ezért az örömért Petőfi az elmúlt élete sok élményével és^ küzdelmével fizetett s azért “küzdelmével”, mert az ő lelkében bennevolt a nép szabaddá és boldoggá-tevésének az akarása és az akarás keresztülvitelével járó harc szükségességének a tudata. A virágos rét szépségének az élvezéséhez nem sok küzdelem kell — látszólag. De kell. Először is oda ki kell menni, aminek a lehetősége nincs mindig megadva. Másodszor meg kell tanulni a szépet meglátni tudni, azaz több figyelemre és tanulmányozásra kell méltatni a virágokat, a madarakat, bogarakat, fákat, felhőket, erdőket, forrásokat. Ha az ember mindezekkel komolyan foglalkozik, olvas róluk, tanulmányokat végez: észreveszi, hogy több öröme lett, az öröm gyarapodása a saját fáradozásának a gyümölcse. Akármilyen hihetetlennek látszik is első tekintetre, de meg kell tanulnunk a természet szépségét meglátni s ha hozzáértők: költők, tudósok, irók felhívják a figyelmünket a szépség újabb természeti forrásaira, akkor csak elámulunk azon, hogy hogyan nem láthattuk mi is meg már előbb azokat. Vannak emberek, akiknek fényképészeti kiállításra vagy tájképfestők tárlatára kell elmenniök, hogy megláthassák azt, ami eddig elkerülte a figyelmüket. A természeti tervszerűség, egymásrautaltság ott van a szemünk előtt, de a szemünket előbb meg kell tanítani arra, hogy meglássa. Ha aztán megtanultuk, újabb és mélyebb öröm lesz a jutalmunk. Még feltűnőbb a tanulás, fáradozás, küzdelem szükségessége a műtárgyak szépségének a meglátására. Egy Rembrandt csak hangzatos név annak, aki nem tudja, hogy mennyi tervszerű erőfeszítést kellett hosszú évtizedeken át végeznie Rembrandtnak, mig azt nyújthatta, amit most az öregkori önarcképében annyira megcsodálunk. Hogy Rembrandt képeiben nemcsak szin és forma egyéniség van, hanem egy világnézet, amelynek a szin és forma csupán egy kifejezési módja —; hogy a “Szamaritánus asszonyban” benne van Rembrandt egész kereszténysége, amelyért kis és jelentéktelen szekták őszinte kinyilatkoztatásait hallgatta meg s dolgozta fel magában —; hogy a metszeteiben és rajzaiban állandóan uj kifejezési lehetőségeket keresett és talált — mindezt addig meg nem tudjuk, mig Rembrandtot komolyan nem tanulmányozzuk, de ha tényleg tanulmányoztuk, ha vállaltunk minden fáradságot, akkor valamikép megértjük Rembrandtot s ez a megértés s a megértés alapján bennünk végbement változás és törtetni akarás a magunk érdemes lényegének a magunk módján való kifejezésére: őszinte és mély örömet kelt bennünk. Örülünk annak, hogy Rembrandtot tényleg élvezzük, de ezt az örömet az a fáradozás létesítette, amelyet a Rembrandt megértésébe belefektettünk. De Rembrandt csak egy, ötletszerűen kikapott példa a megszámlálhatatlan sok közt. De most már tudjuk, hogy ez a sok sok örömet tartogat a számunkra, ha megdolgozunk érte az olvasásainkkal, tárlati látogatásainkkal, előadások hallgatásával. És a művészetnek más ágai is vannak, amelyekhez az ut éppen olyan göröngyös és fáradságos, de ha megtettük, az ut végén igazi és tiszta öröm vár ránk. A müélvezés öröm, de éppen olyan vagy még nagyobb a műalkotás. Hogy a művészi teremtő munka komoly tanulmányokat és bensőleg gazdag életet tételez fel, arra nem kell sok szót vesztegetni, Minden művész mondani akar valamit s meg kell tanulnia a mondása
