Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 3 II. A megelőző elmélkedésünkben abból a magától-értetődő feltevésből indultunk ki, hogy az ember boldogságra törekszik. Hogy miben áll a boldogság, azt nem tudjuk tapasztalatból, mert zavartalan boldogság ezen a földön nincs, mert ha egyéb nem, hát a betegség, öregség és a bekövetkezendő halál tudata megzavarja azt. (Buddha pont erre a tényre alapította a vallási rendszerét.) De annyit viszont tudunk tapasztalatból, hogy boldogság nincs öröm nélkül s hogy az öröm maga valami boldogság-félét jelent. Tehát a boldogság egyik feltétele az öröm. Örömet érzünk, mikor valaki vagy valami megegyezésben van a lelkünk legmélyével, a személyiségünk lényegével. Már most:m i ez a lényeg? Mivel Isten teremtette a lelkünket, ez a lényeg az igazság, szépség és jóság. Mert Isten maga a legfőbb Igazság, Szépség és Jóság, s Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, tehát a tiszta és meghamisitatlan emberi lényeg az igazságnak, szépségnek és jóságnak az akarása, mint lelki mivoltához feltétlenül odatartozó elemeknek. Azért akarunk a mai elmélkedésünkben az igazsággal foglalkozni, mint örömet okozóval, mint a tiszta öröm egyik forrásával. Az igazság mindig megegyezést jelent és pedig vagy azzal, ami van vagy volt, vagy azzal, aminek lennie kellene. Az első esetben az igazság azt jelenti, hogy a valóságot ismertük meg, a másik esetben igazságosságról szoktunk beszélni. Se az egyik, se a másik nem könnyű feladat. Például azt kivánjuk, hogy a történelemben a múlt eseményeit és azok indítékait a valóságnak megfelelően kapjuk minden elfogultság nélkül. Ezért a régiszabásu történetirás ellen küzd az a felfogás, amely minden eseményt gazdasági okokból és motívumokból magyaráz, amely irányt történelmi materializmusnak nevezünk. A régiek viszont azt válaszolják, hogy ez az utóbbi már magában véve elfogultságot jelent s bizonyos eseményeket belekényszerit olyan sémába, amilyenbe azok nem illeszthetők bele. így ezek az iskolák egymással harcolnak. Bennünket ebben a pillanatban nem érdekel az, hogy a kettő közül melyik a helyes, de érdekel az, hogy mindakettő az igazságért harcol, mindakettőnek az igazság fontos. Ilyen, igazságért való harc folyik a tudomány többi ágaiban is, mert a valóságot akarja mind, azaz az igazságot akarja. Miért harcolnak még a tudósok is egymással az igazság érdekében? Azért, mert a nemigazat bántónak, kellemetlennek, boszantónak tartják, tehát mondhatjuk, hogy az igazat örvendetesnek, örömetokozónak. Még feltűnőbb az igazság ellentétének a kellemetlen és bántó, néha egyenesen felháborító hatása, ha az igazságosság ellentétéről van szó, azaz az igazságtalanságról. Az igazságosság azt jelentené, hogy mindenkinek megadják azt, ami neki jár. Nézzük, hogy mi történik, ha nem adják meg azt. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az igazságosság ellen való vétek mindig felháborító. Én azt hiszem, hogy ezért volt olyan sok hive a nácizmusnak és ezért van olyan sok hive a kommunizmusnak. Azt akarom ezzel mondani, hogy Hitlerhez nem azért csatlakoztak olyan sokan, mert rajongtak volna az árja-fennsőbbség eszméjéért, hanem mert igen sokan rettenetes nyomorban éltek s az igazságtalan volt, amithogy az volt; mert ezek elhitték, hogy a zsidók voltak részben az okai minden nyomornak és minden bajnak, ami ugyan nem volt igaz, de ők igazságtalanságot éreztek benne; elhitték, hogy az angolok és a kommunisták fojtogatták a német népet, ami szintén nem volt igaz, de akik elhitték, azok itt is akkora igazságtalanságot láttak, hogy képesek voltak háborúba is menni a zsidók, angolok és oroszok ellen. Hitlernek sikerült a népet egy óriási igazságtalanság létezéséről meggyőzni s az igazságtalanság keserves tudata a népet mellé állította. A kommunisták is televannak az igazságtalanság érzésével, amiben sokuknak nagyon is igazuk van. Sokan a saját bőrükön tapasztalták az “urak” vagy kapitalisták vagy papok igazságtalanságát. Ez ellen az igazságtalanság ellen ők tiltakoztak s most azt hiszik, hogy a tiltakozásukat tettekben is megvalósíthatják, ha beállnak a kommunista pártba, amely szerintük a nép pártja az
