Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-01 / 3. szám

2 TÁROGATÓ egy uj életet hoz a világra; gondolko­zott azon, hogy az vájjon milyen lesz, jó-e vagy rossz-e, megszületik-e egyál­talán vagy sem, hogy fogja-e őt szeretni, hogy szép és értelmes lesz-e és még egy millió gondolat, mert az anyáknak épp egy millió gondolatuk van a gyerekük­ről. Ez a millió gondolat alkotja a lelke egyik lényegét s most a szobában ott van a kisgyerek danolása, gagyogása, szorgoskodása, s ez van teljes harmóniá­ban az ő lelke lényegével, a vágyaival, gondjaival, reményeivel s azért boldog ő. Ugyanazt a gyereket egy idegen férfi hallgatja, akit a gyerek danolása zavar a munkájában s aki emiatt boszankodik. Miért? Azért, mert az ő lelke a mun­kájára van irányítva s azt zavarja a gyerek, tehát a gyerek őbenne disszo­nanciát, diszharmóniát létesít. De hall­gatja egy másik férfi is — hisz a bér­házakban nyáron minden lakó minden más lakót hallgathat — s ez a másik férfi nagyon vallásos, Krisztust szereti, aki a kisgyermekeket szerette s ő örül a kisleány lármájának, mert az harmó­niában van az ő lelke legmélyével, a keresztény vallásos érzésével. A fiú örül a feladata megoldásának, mert ő ambiciózus, akarja valamire vin­ni az életben, a lelke lényege ez a “va­lamire vinni akarás”, ami annyit jelent, mint akadályokat legyűrni, törtetni, s ime most éppen ilyen akadályon diadal­maskodott. Azért nem örül annak, ha a megoldást készen kapja, ebben nincs benne az ő lelke s lélek nélkül nem lehet örülni. Ha az olyan ember nem tud örülni, akinek igen sok benyomása van, és azért nem tud, mert a benyomásait nem tudja “megemészteni”, azaz nem tud vonatkozást létesíteni az elmúlt élmé­nyek tudattalan birodalma és az uj él­mény közt, hát az olyan se tud, akinek a lelke nem tiszta erkölcsi szempontból, azaz akinek nem az erkölcsi tisztaság a legfőbb gondja. Régi tapasztalat, hogy a rossz lelkiismeret megmérgez min­dent s főleg nem engedi, hogy örömeink legyenek. A rossz lelkiismerettel lehet élvezeteket hajhászni, de tiszta örömet nem lehet élvezni. Miért van ez igy? Miért lehetne magunkat igy is kifejezni, hogy “a tiszta öröm a jó Isten ajándé­ka”? Azért, mert az emberi lélek lényege mindig valami jó, igaz, konstruktiv s a hazug, a buja, a piszkos, a destruktiv nem engedi a lényeget érvényesülni. A bűnös ember, a komisz, a hazug, mást megkárosító ember lehet, hogy mindent megszerezhet magának, de a tiszta őrö­met nem tudja elnyerni. Mivel pedig az egyetlen, amiért érdemes élni, a tisz­ta öröm, mert a tiszta öröm az egyetlen jó, amihez rossz nem vegyül s ami csak boldogságot jelent keserűség, csalódás és kiábrándulás nélkül, — megérthet­jük, hogy mit' jelent Krisztus Urunk mondása, aki ezt kérdezte: “Mit ér az embernek az egész világot megnyernie, ha a lelkének kárát vallja?” Az egész világot megnyerheti az em­ber és mégse boldog, mert Nincsenek örömei. És semmije se lehet valakinek, de renge­teg öröme van és boldog, amennyire a földön ember boldog lehet. Miért van ez igy? Azért, mert az utóbbi ember élményei harmóniában vannak a lelke legbense­­jével s a lelke legbenseje harmóniában van az Istennel. így is mondhatnánk: tiszta örömei vannak, mert tiszta lélek. S azért tiszta lélek, mert törekszik a benső tisztaságra. Ő is vétkezik, mint más, de a vétek undok neki, szabadulni iparkodik tőle; a bensejét söpörgeti, iparkodik önzetlen motívumokból cse­lekedni, iparkodik a hasznosság motí­vumától megszabadulni az igazság ja­vára s főleg: le tud mondani sok min­denről a másik ember javára. Másszó­val: iparkodik úgy élni, ahogy Isten akarja, hogy éljen. S azért a jó Isten megjutalmazza azzal, amit csak Ő ad­hat: tiszta örömmel. És ezért érdemes élni és másért nem érdemes. (Ezt nem tudják megérteni a marxisták és exisz­­tencialisták. Ők adnak sokat, az igaz, de sokkal többet veszne el az emberek­től. .Adnak kenyeret, adnak dacos sza­badság-tudatot, de elveszik Istent s vele együtt a tiszta örömeinket. S a legbor­zasztóbb az, hogy akinek tiszta öröme nincs, az nem is hisz a létezésében s ostobaságnak minősiti, ha a másik ember minden marxista “jót” visszautasít az­zal, hogy neki inkább tiszta öröm kell. Mert hiába: Isten az embert boldogságra teremtette s az ember tényleg boldog akar lenni, ha aztán mindjárt nem is eszik eleget.)

Next

/
Thumbnails
Contents