Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-01 / 1-2. szám
TÄROGATÖ HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA CS SZÓRAKOZTATÁSÁBA SZERKESZTI: DR.CZAKO' AMBRO' Tizenkettedik évfolyam 1-2 szám. 1949. julius-augusztus A Horthy rendszer. Irta JÁSZI OSZKÁR Jászi Oszkár bírálatot irt J. F. Montgomery: Hungary. The Unwilling Satellite c. könyvéről a Journal of Central European Affairs 1949 áprilisi számába. Ez a bírálat közérdekű, mert az igazságnak mindig közérdekűnek kell lenni; de bennünket, magyarokat, különösen is érdekel s nem annyira azért, mert igen sokunknak éppen a Horthy rendszer adta a vándorbotot a kezünkbe, hanem főleg azért, mert a rosszul informált magyar barátaink közt vannak olyanok, akik erre a rendszerre a kommunisták garázdálkodásával kapcsolatban mint valami paradicsomira gondolnak. De adjuk át a szót Jászi Oszkárnak: “Ez a könyv (azaz Montgomery könyve) nemcsak védelme, hanem egyenesen istenitése az u.n. Horthy rendszernek. Az utóbbi két évtizedben a demokratikus országokban a liberális és liberális-szocialista közvélemény -meglehe tősen egyöntetűen az európai hübéresség valami végső maradványának tekintette ezt a rendszert, mint amely a demokratikus haladást és a szomszéd államokkal való békés együttműködést lehetetlenné tette. Montgomery, aki az Egyesült Államok követe volt Megyarországon az 1933 és 1941 közötti rendkívül kritikus években, iparkodik ezt a felfogást érvényteleníteni. A szerző törekvése sikerrel járt volna, ha annak a bizonyítására szorítkozott volna, hogy a Horthy rendszer nem volt kizárólagosan felelős a Duna-melléki szabadság összeomlásáért, hanem a környező államok szélsőséges nacionalizmusa, az ígéreteik megszegése arra nézve, hogy igazi demokratikus szervezeteket építenek fel a természetes kisebbségeik tisztességes kezelésével, s mindenekelőtt a Trianoni Békeszerződés a wilsoni elvek mellőzésével szintén hozzájárult a végzetes eredményhez. De a szerző teljesen elhanyagolja ezt az okoskodást s azt iparkodik kimutatni, hogy a kis nemzetek tragédiájában Magyarország volt az egyetlen áldozat; hogy a magyar hübéresség a valóságban nem is létezett, hanem csak a hagyományos pátriárkális rendszer egyik formája volt; hogy Magyarország szociális szerkezete őt Roosevelt Elnök New Dealjére emlékeztette, hogy Horthy admirális céljai teljesen békések voltak; hogy a Dunai Szövetség meghiúsulását kizárólag a Kis Ántánt és főleg Benes tévedései okozták; hogy Horthynak semmi köze se volt az országban növekvő antiszemitizmushoz, annyira nem, hogy még a kormánya zsidóellenes törvényeit is a zsidók iránti barátságos szelleme sugallta abból a célból, hogy elkerülhessenek kegyetlenebb intézkedéseket ellenük; hogy ő állandóan küzdött a nácizmus erősödő támadásaival szemben; hogy nem volt tudomása arról az öldöklésről, amelyet a generálisai akkor követtek el a Bácskában, mikor a nácik Jugoszláviát elfoglalták, amely tény Teleki grófot öngyilkosságra bírta; hogy ennek a — majdnem gondviselésszerű államférfinak a bölcsesége felülmúlta még a nagyhatalmak vezetőiét is, mivel ő előbb látta meg az orosz veszedelmet, mint ők stb. stb.
