Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)

1948-07-01 / 1-2. szám

/

8 TÁROGATÓ

kiűzte, összeállt Bucharinnal, Rykovval és Tomskyval, hogy megsemmisítse Zinovjevet és Kamenevet. Azután Stalin kivégeztette Bucharint és Rykovot, mig Tomsky öngyilkosságot követett el a kivégzése előtt. A titkos rendőrség aljas feje, Jagoda, évekig a leghűségesebben szolgálta Stalint, ezrekre menő embereket börtönöztetett be, száműzetett és végezteti ki. 1938-ban azzal vádolták, hogy “idegen kémekkel” állt össze s őt magát is kivégezték. Az utódja Jezsov lett, aki szófogadóan kivégezte az elődjét, de aztán őt magát is kivégezték. És igy tovább.

A nemzetközi kérdésekben Stalin hatalmi vágya lényegileg egyforma utat követ. 1939 előtt Angliával és Franciaországgal flörtölt, hogy megakadályozza őket abban, hogy Németországnak engedményeket tegyenek. Mikor ezt a célját elérte, azonnal szövetkezett Hitlerrel. Mikor Hitler 1941-ben megtámadta Szovjetoroszországot, Stalin ismét a Nyugati Demokráciákhoz fordult. Mikor Hitlert leverték, Stalin újra rájött arra, hogy az Egyesült Államokkal fölösleges jóbarátságban lennie. így Amerikát félretolta.

Mi értelme volna Stalin szavát komolyan venni, mikor akármiről beszél? A szovjetnek egyetlen egy célja van: a világ fölött uralkodni.

“Miért kell az embernek előbb megvénülnie, hogy belássa, hogy a leikéből eszik és emészt; hogy a lelke élteti a fiziológiai lényegét is s nemcsak a szellemiségét?—C. Calder.

NEMZETKÖZI KERESKEDELMI VÁSÁR KANADÁBAN.

Én igen lelkesedem minden szép holmiért s életemnek egy jelentős részét azzal töltöm el, hogy ilyeneket nézek vagy hallgatok. Másokat is erre próbálok nevelni s azok, akik szót fogadtak nekem s elzarándokolnak a Műcsarnokba, meghallgatják a klasszikus zenét, igazat adtak nekem. Azért adtak igazat, mert észrevették, hogy az életük elmélyült; hogy olyan örömeik vannak, amelyekről azelőtt fogalmuk se volt s frissebbeknek s erősebbeknek érzik magukat a robotszámba menő napi munkájuk elvégzésére, hisz tudják, hogy otthon örvendetes dolgok várják őket: a rádió, amelyet céltudatosan használnak; vagy a saját gyűjtésű hanglemezeik s az a pár műtárgyuk, amelyet nem sok pénzen ugyan, de megértő szemmel válogattak ki a lelkűk felüditésére. Ők már a természetben is mást látnak, mint egy autózás végállomását; nemis nagyon autóznak, hanem inkább gyalogolnak, tudva azt, hogy bizony gyalog kell járnunk, ha látni akarunk, mert az autóból nyert benyomások a pipafüsttel együtt múlnak ki.

Engem a szépség keresése vitt erre a Nemzetközi Vásárra is, amely Torontóban volt 1948 május 29-e és junius 12-e közt. Vagy 38 állam vett részt benne; Magyarország — sajnos — nem volt képviselve, de Csehszlovákia több helyet foglalt le magának akármelyik más államnál. Annyiféle holmi volt itt, hogy egy nap alatt lehetetlen volt áttekinteni s nap-nap után ki kellett zarándokolnom. Megérte a fáradságot.

Megérte a fáradságot, mert nevelő hatással volt rám. Szerénységre és alázatosságra tanított. A falu legegyszerűbb és legtanulatlanabb embere többet kaphat egy klasszikus képkiállitásból, mint amennyit én nyertem, mikor egy csomó precíziós szerszámgépre, mérőeszközre, elektronikus, műszerre tekintettem. íme itt volt előttem az emberi tevékenységnek egy csomó értékes létesítménye, amelyeknek az értékét én képtelen voltam meglátni. De nemcsak a gépekhez nem értettem, hanem a szövetekhez se. Szép szövetek jöttek Skóciából és Csehszlovákiából. Melyiket lehetne vagy kellene itt választani? Vaj