Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1948-07-01 / 1-2. szám
TÁROGATÓ 5 után a magyar mintát még kiméletlenebbül utánozták. Azt hozták fel, hogy önvédelemből cselekedtek a veszélyeztetett köztársaságért. De ebben az esetben mégcsak a legparányibb ürügyük se volt. Ők nem “hűbéres reakciósok” ellen vagy “elmaradt parasztok” ellen cselekedtek, hanem a legjobb demokratikus vezetőket és Benes és Masaryk leglojálisabb munkatársait börtönözték be és a legtüzesebb volt partizánokat eliminálták a közéletből, köztük Zenkel államtitkárt, aki hat évig sinylődött egy náci koncentrációs táborban. Ferdinand Peroutka-t, a ragyogó publicistát, akit a cseh nép igazi lelkiismeretének tekintettek, elmozditották az ujságirók köréből. És ami még csodálatraméltóbb: az önvédelemnek ez a hazugsága nemcsak a kétköpönyeges Henry Wallacet hatotta meg, hanem sokakat, akik hittek a nyugati demokráciában. Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy a kommunisták az ellenforradalom közvetlen veszélye ellen harcolnak. És hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a demokratikus rendszert fenntartsák. Máskülönben újabb fasizmus következne a zsidók teljes kiirtásával. De a túlnyomó többség akarata ellenére létező diktátorság sajátos természetében van, hogy nem tűrhet meg független embereket vagy politikai csoportokat, amelyeknek idegen eszmeviláguk vagy programjuk van. Az egész rendszerben talán az a legvégzetesebb, hogy az orosz dialektikus vallást követve a lelkiismeretet lényegileg eltávolították. Természetesen az átlag ember mitse tud a dialektikai anyagelvüség misztériumáról, amelyeket egy kis tekintélycsoport mintegy laikus papság gyanánt értelmez. Da a munkásokba és az értelmiségiekbe beledöngetik azt a meggyőződést, hogy a vallási vagy erkölcsi értékek csupán burzsoa előítéletek és hogy az egyéni cselekvésnek nincs más mérővesszője, mint a Szovjet Állam hatalma és növekedése, amelynek a vezérei egyedül határozhatják meg, hogy mi a jó és mi a rossz és joguk van elnyomni minden egyéni, csoport-, párt- vagy nemzeti -ellenvéleményt. Mindezek a szörnyűséges hatalmakaz egész gazdasági élet monopóliuma, a katonai és rendőri hatalmak monopóliuma, a helyes és helytelen meghatározásának a monopóliuma, a sajtó és gondolkozás monopóliuma, az igazságszolgáltatás monopóliuma — arra képesítik a Vasfüggönyön belüli uj államokban a kommunista fennsőbbséges csoportokat, hogy még XIV. Lajosnál is illetékesebben mondhassák, hogy AZ ÁLLAM ÉN VAGYOK. Mondhatják, mert az isteni jogon alapuló abszolutizmus olyan szervesen fejlődött intézmény volt, amelyet századok vallási hagyományai, földbirtok-maradványok, meglehetősen független adminisztráció és egy csomó szabad termelő korlátozott, mig az uj diktátorságok inkább olyan zsarnokok szerepét játsszák, akiknek a hatalma tényleg határtalan s amelyet a lelkiismeret nevében nem lehet felelősségre vonni, azaz nem lehet velük szemben az erkölcsi törvényre hivatkozni. Azonban az uj abszolutizmus a régitől még egy másik tekintetben is különbözik, XIV. Lajos Isten kegyelméből uralkodott, mig Gottwald, Tito, Groza, Rákosi és a többi fő-főparancsnokok Oroszország kegyelméből uralkodnak. (A fordításért a szerkesztő felelős.) MAGYARORSZÁG. A kommunista diktátor akarata megszüntette a szociáldemokrata pártot és belekényszeritette a kommunista pártba. Mindez természetesen nem ment gyanúsítás, rágalmazás és más, hasonló jellegű eszköz felhasználása nélkül, hogy a gerinces vezetőket likvidálhassák. A terrorral dolgozó kisebbség a Kremlinnel a háta mögött egyszerűen megfosztja a vele ellenkező nagy többséget a jogaitól. Legfeltűnőbb ez a jogfosztás az u.n. felekezeti iskolák államosítása esetében. Ezeknek az iskoláknak a statisztikai adatai a következők: a népiskolák 63% -a volt felekezeti, az általános iskolák 60%-a, a polgári iskolák 29.3%-a, a gimnáziumok 48.8%-a, a tanítóképző intézetek 73%-a. Mi az állam panasza ezek ellen az iskolák ellen? Csak az, hogy a “gimnáziumokba csak a privilégiumos osztályok gyerekei járhattak”, ami egyszerűen nem igaz. Én Temesváron és Egerben jártam gimnáziumba, azonfelül tanítót-