Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1949-02-01 / 8. szám
4 TÁROGATÓ kemény problémát nagy vehemenciával támadja meg, mintha bizony megszüntethetné annak a kellemetlenebb oldalait. Mivel a valóságtól olyan sokszor elmenekült, szokásává vált, hogy a leglehetetlenebb megoldásokat keresse a látszólag legyőzhetetlen nehézségekre. Ez a valóságtól való menekvés törekvése az alkoholista problémájának a legbensejében van. Valami értelmi megszállottságtól szenved. Határozott hasonlóság van a legtöbb alkoholista személyisége képében. Az alkoholista rendszerint olyan ember, akit az inferiority complex jellemez. Nagyon is tisztában van a korlátozottságával, de egyidejűleg épp az ellenkező színben akar feltűnni mások előtt. Ez bírja arra, hogy olyan tervekkel próbálkozzék, amelyek nagyon túlszárnyalják a képességeit. Végletekig megy, hogy a körülötte levőknek imponáljon. Az ilyen lelki állapot olyan sürgősséget létesít, amely majdnem pániknak mondható. A túlhajtott vágy arra nézve, hogy értékeljék és a megnemfelelőség érzése értelmi szenvedést • okoz neki. Még a siker se jelent sokat, mert tudja, hogy a motívumai milyen jelentéktelenek s hogy mennyire iparkodik másokat elámitani. Adjunk az ilyen embernek italt, amely kezdetben ösztökéli és később elkábitja, s a végveszedelem magja el van vetve. Először azért iszik, mert az ital erő és megfelelőség érzését ébreszti fel benne, ami persze benne rendszerint hiányzik. Mikor aztán alig kap valami segítséget belőle, csak tovább fogyasztja a kábító hatása miatt. Az ital áldásos feledést ad s a-“borzasztó sors csapásai” már nem bántják. Szerencsétlenségre, igen nagy árat kell fizetni ezért az ideiglenes menekvésért a fizikai betegséggel, az értelmi bárgyusággal és fájdalmas megbánásokkal, amelyek belőle származnak. Az iszákos ember nagyon nyomorult és nagyon szerencsétlen teremtés. Testileg-lelkileg szétzüllik, mert nem tudja ellenőrizni az ivását. Az ital ize nem nagyon érdekli. Az alkoholt azért használja, hogy az értelmi zavartságát könnyítse és gyakran talán azért is, hogy a lelkiismeretén könnyítsen. A kívánt eredményektől persze nagyon távolmarad, mert a kellemetlen valóságtól való szánalmas szabadulni-vágyás, a felelősségek semmibevevése, a gondoktól való szaladás csak annyit eredményez, hogy merevebb valóságokhoz kell fordulnia, hogy még több felelőssége van és a gondjai hallatlanul megszaporodnak. A tragikus állapotát súlyosbítja a más emberekkel való viszonya, főleg azokkal, akik legközelebb állnak hozzá s neki legkedvesebbek. Gyakran nagyon szenved amiatt a fájdalom és nyomorúság miatt, amelyet ő okoz ártatlan embereknek, amelyeket aztán ő nem tud megakadályozni. Üldözési komplexet fejleszt ki azért, hogy azok képtelenek őt megérteni s igy képtelenek rokonszenvezni a bajával. Csuda-e, hogy gyakran úgy akarja megoldani a nyilvánvalóan megoldhatatlant, hogy megkeményiti magát minden erkölcsre való hivatkozással szemben s minden szeretettel szemben is s mindennek öngyilkossággal vet véget? Az alkoholistának megvannak a hibái és pedig bőven és nagvon komolv hibái vannak. De felizgatni mérges vádakkal, hivatkozni a jobb természetére, fizkailag megakadályozni az ivását, kórházba vinni vanv lecsukatni. nem fogja eltávolítani a hibáit. Nem teljesen hibás, ezt manapság már tudjuk. Neki arra van szüksége, amit az evangélium vak embere kapott, mikor igy kiáltott fel: “Uram, hogy lássak!” Rokonszenvező és megértő szívre van szüksége. Hogyan segíti tehát az AA az alkoholistát? Röviden azt válaszolhatnánk, hogy ad neki rokonszenvező és megértő szivet. Ha tökéletesen tudatában van a kétségbeesett állapotának és becsületesen akar segítséget, feltalálja azt más alkoholistáknak a baráti együttérzésében, olyanokéban, akik már felszabadultak, és ugyancsak tőlük megkapja azt a rokonszenvet, amelyet csak egy társszenvedő adhat. Mikor az A A tagjaihoz szól és hallja, amint azok elmondják a saját szomorú történetüket, végre olyan emberekre bukkan, akik az ő nyelvét beszélik. Azok nem kárhoztatják és kritizálják, mert ők éppen olyan rosszak voltak vagy még rosszabbak. Azok a szavukkal és a viselkedésükkel csak azt mutatják, hogy nagyon jól tudják, hogy érez ő. Tanácsot adnak neki, amelyet bölccsé érlelt a keserű tapasztalat. Azonfelül — és ez nagyon fontos — azok könnyen átlátnak a mesterséges önigazolásain, az alibiain s talán az egyenes
