Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1949-02-01 / 8. szám
TÁROGATÓ 5 hazugságain; megmondják neki talán minden kertelés nélkül, hogy csak önmagát ámitja. De legfontosabb az, hogy valami reménysugárt hoznak az életébe, amelyre neki ugyancsak nagy szüksége van. De az AA egyik tagja se fogja azt állitani, hogy a barátságuknak ezek az adományai épp oly fontosak volnának, mint a Tizenkét lépés. Pont ahogy a szegény vak, aki segítségért kiáltott, többet kapott rokonszenvnél és megértésnél, mikor az Urunkkal találkozott, úgy jár ez az alkoholista, mikor igazában véve Istennel találkozik a Tizenkét lépésben. Nem-felekezeti. Az AA szigorúan nem-felekezeti jellegű. Szent Pálként hiszi, hogy minden ember sajátos ajtaján kell bemennünk, ha azt akarjuk, hogy a miénken jöjjön ki. Még azt se kérdi, hogy az illető keresztény-e, sőt azt se, hogy hisz-e személyes Istenben. A kezdőtől csak azt kivánák, hogy ismerjen el egy nálánál nagyobb Hatalmat s nevezze azt annak, aminek akarja. A tapasztalás majdnem minden szerencsés kimenetelű esetben arról tanúskodik, hogy az ember egész határozottan hisz Istenben s iparkodik alázatosan járni a jelenlétében. A kereszténynek az az előnye van, hogy az Istent Krisztus szeretetreméltó jelenlétében közelítheti meg s megvigasztalhatja és lelkesítheti őt Az, aki mindig megszánta a tömegeket. A Tizenkét lépés a keresztény élet kivonata. Bele állítják az alkoholistát az alázatosságba, hittel és reménnyel táplálják, hogy jó harcot harcoljon, megpuhitják a szivét, hogy őszintén érdeklődjék embertársai iránt, főleg az alkoholisták irárit s hogy hálásan szeresse Istent, aki olyan jó volt hozzája. Az AA program az alkoholistát uj világba állitja, amelyben nincs ital és annak az átkos kísérői. Uj életmódot ad neki. Ha hűségesen kitart, békét és boldogságot nyújt majd neki, amelyet talán sohase ismert. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az AA az embert nemcsak józanná teszi, hanem megelégedetten józanná. Józanság enélkül a megelégedettség nélkül nem érné meg a küzdelmet az alkoholista számára. Volt már neki előbb is ilyen józansága s éppen olyan nyomorulttá tette, mint az ivás. Az AA tagjai előbb-utóbb rájönnek arra, hogy nem is gondolnak az alkoholra; ami nagyon is érthető, mert az nem volt az ő problémájuk, hanem csak tünete a problémájuknak. Amint egyszer valamikép helyesen élnek, az alkohol szükséglete nem áll fönn a számukra. Mikor felismerte és bevallotta az első lépés igazságát, azt, hogy az életében levő rendetlenség csinált belőle ellenőrzésre képtelen iszákost, az alkoholista kész a következő két lépéssal való megbirkózásra. A második és harmadik lépés azt kíván ja tőle, hogy elismerje, hogy egy nálánál nagyobb Hatalom képes őt újra egészségessé tenni és hogy az életét és akaratát alávesse annak a Hatalomnak. Ha az alkoholista teljesen belátja a kétségbeesett helyzetét, amely jórészt annak az eredménye volt, hogy őmaga próbálta az életét irányítani, akkor nem lesz neki nehéz az, hogy odaadja magát egy magasabb Hatalomnak. Semmitsen veszthet, de hamar felfedezi, hogy sokkal többet nyert, mint amennyit remélt volna. A negyedik és ötödik lépés azt kivánja, hogy alaposan és félelem nélkül megvizsgálja a lelkiismeretét és bevallja a bűneit. Ezek a lépések önismeretet adnak, a problémájának a mélyebb mégis-
