Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1948-07-01 / 1-2. szám
TÁROGATÓ 3 ban az államokban volt, amelyekben mindahárom irány kedvező fogadtatásra talált, mint Bulgáriában és Jugoszlávia szerb területén. Legkevésbé sikerült Magyarországon, egy nem-szláv, nemorthodox országban, amelynek egyénies parasztsága van. Legközelebb áll ehhez Lengyelország, egy katholikus ország, amelyben a pánszlávság nem gyökereződhetett meg az Oroszország iránt tanusitott hagyományos gyűlöletük folytán. A legutóbbi erőszakos betörés Csehszlovákiába inkább a kommunista mozgalom gyengeségét jelzi: féltek a közeledő parlamenti választásoktól, amelyek a kommunisták többségét komolyan lecsökkentették volna, akik azt is belátták, hogy Szovjet Oroszország közvetlen szomszédsága Kárpátalja alig leplezhető elrablása után csak hideg zuhanyt jelentett a romantikus pánszlávság számára, amely egyébként se volt erős az országban. Ausztria sértetlen maradt a valódi marxista munkásmozgalma ellenére is (vagy következtében?). Az uj uralkodók, főleg azokban az országokban, amelyeknek feltűnően nyugati irányozódásuk volt, látták, hogy a klasszikus orosz mintának az alkalmazását csak nagyarányú vérontással lehetne keresztül vinni s csak káoszt teremtenének és az éhséget növelnék. Hogy ezt elkerüljék, “keleti tipusu demokráciákra” volt szükségük: egy hamis parlamenti rendszerre a parasztságnak azokból az elemeiből, amelyek tudatlanok voltak vagy eléggé szolgalelküek ahhoz, hogy elfogadják mindazokat a törvényeket és intézményeket, amelyeket a kommunista diktátorok a saját céljaikra lényegeseknek tartottak. Ausztria kivételével ugyanazt az általános mintát látjuk az összes érintett államokban:a föld újra való felosztása azokban az országokban, amelyekben az agrár hűbériség még virágzott; ambiciózus kormánytervezés és a bankok és iparvállalatok államosítása, amennyire csak lehetett, szorosan az orosz minta nyomán; államilag ellenőrzött külkereskedelem és fejlődésben elmaradt területek kifejlesztése; minden vezető állás a kommunisták kezében vagy tökéletesen megbízható elvbarátokéban; a hadseregnek és rendőrségnek majdnem tökéletes kommunistává tevése; az oroszoknak hűségesen engedelmeskedő propagandaszervezet. Hogy ezt az alig leplezett diktátori rendszert nyélbe üssék, busásan használtak jutalmakat és büntetéseket. A főjutalom az engedelmes parasztvezéreknek és tehetséges elvbarátoknak abból állt, hogy részesítették őket a hatalom tekintélyében és anyagi előnyeiben. (Idő kell azonban ahhoz, hogy az intelligenciát is “nacionalizálják” a népies “kollégiumok” segélyével, parasztfiuk számára való kooperativ diák-házak révén, vagy az egyetemekkel vagy szakszervezetekkel egybekötött kurzusok révén, amelyek gyorstalpaló nevelést adnak s könnyű képesítést bizonyos adminisztratív hivatalokhoz.) Jelenleg nem nagyon válogathatnak a velük dolgozókban. Kénytelenek elfogadni azoknak a nagy buzgósággal felajánlott szolgálatait, akik azelőtt fasiszták és reakciósok voltak. A “keleti demokráciáknak” ez a rendszere kettős előnyt ad az uralkodóinak az “elavult és romlott” nyugati demokráciákkal összehasonlitva. Az egyik a paraszt statiszták erkölcsi befolyása a tömegekre, hisz ők ugyanabból a húsból és vérből vannak. A másik a rendszer diplomáciai értéke. Népi demokráciákként szerepeltetik magukat, amelyek “szabad” választások utján jöttek létre s “parlamentek” ellenőrzése alatt élnek. Ugyanilyen módon az értelmiségi középosztály jelentős elemeit rábírták arra, hogy kooperáljanak a rendszerrel. Ők még nyíltan is kijelenthetik, hogy nem kommunisták, hanem egy “kikerülhetetlen történelmi fejlődést” követnek. Ezeknek egy jelentős csoportja, amelyben zsidó értelmiségiek aránytalan számban vannak, elfogadja az uj irányzatot önvédelemből, mert meg van arról győződve, hogy a náci terror borzalmai után számukra nincs más kivezető ut, mint a proletáriátus diktátorsága. Különben megint csak fehér terror jönne és valami újfajta náci diktátorság. Ez a félelemkomplex jelentős politikai mithosszá vált, amelyet a kommunisták erősen kihasználtak propaganda-célokra. Az Egyházak iránt tanusitott viszonylagos türelmesség, amelyet hébe-hóba félig leplezett fenyegetésekkel kevernek és a tagadása annak, hogy kolkhozokat akarnának felállítani, hozzájárult a rendszer hallgatag elfogadásához. Mindazonáltal ezeknek az uj tipusu “demokráciáknak” a felállítása nem volt sima folyamat. Statiszták vásárlása, a
