Tárogató, 1948-1949 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1948-07-01 / 1-2. szám
10 TÁROGATÓ kis ezüst kereszt megragadta a figyelmemet. Ára? 10 dollár. Nem jósolok neki jövőt. A fémedények ivó-edények és igen Ízlésesek. Ilyenekből igen sok volt azokban az angol fülkékben, amelyekben az angolszászok által annyira kedvelt pewter szerepelt. Ezeknek a tapogatása közben tudtam meg, hogy a modern pewter ben nincs ólom. Nem is olyan szürke már, mint a régi volt, hanem inkább krómium szinü. Angol keramika van elég és jók. De meglepett egy hollandi kiállítás a nagyon Ízléses edényeivel és vázaival. Amit eddig láttunk Kanadában hollandi holmit, az mind a nehézkes benyomását tette ránk, főleg a színezésével. Ezek vidámabb és könnyelműbb megjelenésüek voltak s nem bántam volna, ha az egyik vázát megszerezhettem volna. De érthető okokból még az árát se kérdeztem meg. Mivel a sok és értékes újdonság látása nagyon kifárasztja az embert, s leülni nemigen lehet, mert a székeket a vevőknek tartogatják, az ember kimegy az epület előtt levő padokhoz s ott ül le, ami jelent friss levegőt is és virágzó bokrokat. Vagy húsz pecnyi pihenés után feltápászkodunk, de akkor aztán már nem megyünk vissza a régi épületünkbe, hanem uj látványosságokat keresünk az Electrical and Engineering Buildingben. Itt vannak rádiók, vacuum cleanerek, televíziós szerszámok, mosogató gépek, de a legtöbb ember a szökőkutak körül üldögél a szabadban és sörözik. Ez a világ legtermészetesebb látványa volna minden országban, de nem Kanadában, ahol függönyök mögül kell és illik a szeszesitalt elfogyasztani. (Ugyanez a képmutató jámborkodás van amögött, amely az angol trónörökösnőt megrótta azért, hogy Párisban úgy mert viselkedni, ahogy ott a legerkölcsösebb és legszolidabb polgár szokott vasárnap viselkedni.) De az idegenekre való tekintettel megengedték, hogy a Kiállítás területén (ahová vevőkön és a Sajtón kívül mást be nem engedtek a szombati napokat kivéve) alkoholt szabadon lehet fogyasztani. Fogyasztják is bőven mindenütt, aholcsak kimérik. Végül is az emberek egyformák. — Ebben az épületben van a Diesel motoros lokomotív és néhány vasúti kocsi. A lokomotív szokatlan és elég otromba formájú, ha a modern streamlined gőzgépekkel összehasonlítjuk, de biztos, hogy van valami — általam nem is sejtett — előnye. Lefotografáltam élőiről és oldalt, ahogy a bűnözőket szokás. Aztán leültem pihenni a háta mögött levő karosszékek egyikébe s morfondíroztam. Hát ime a régi jó lovak helyét a gép foglalta el.! Ha nem úgy történt volna, itt most bizonyára erős, vaskos lovakat állítottak volna ki. Persze a lovak alá fürészpot kellene szórni a fiziológiai szükségleteik miatt. De nini, a lokomotív alatt is fürészpor van. Mi ez vájjon? Talán az atavizmus egyik szokatlan esete, amint azt a régi jó Fliegende Blätter professzora gondolta, mikor a villamos vágányai közt lógombócot talált? Nem; a derék Diesel csak olajat ereszt ki magából. De hát végül is mit várhatunk? Hisz olajjal táplálják is. Az automobilok épületében csak angol kis-autók vannak kiállítva, amelyek nagyon kelendők. Annyira, hogy a helybeli ügynökségnél kétszázan várnak a kisautójuk leszállítására, ami kb. 6-8 hétbe kerül, azaz a nyár fele addigra elmúlik, amint azt a demonstrátornak megjegyeztem. De ő rögtön megmondta, hogy hogyan lehet 3 nap alatt kapni egyet. Ezt a tudást gondosan megőrzőm; a bennem levő elméleti kincshalmazt gyarapítja. A Rolls Royce kocsik nincsenek itt, azokat New Yorkba vitték, mert amerikai dollárokat akarnak értük és pedig tizennyolc ezret darabonként. De három motoruk is van itt, valószínűleg repülőgépekbe valók, mert óriási méretűek. Ezeket lefotografáltam, de a szívesen felkínált magyarázatot köszönettel elhárítottam. Minek dobáljanak gyöngyöket a sertések elé? Az International Nickel a méltósága teljes tudatában állította ki a holmiait a helyiség közepén. Nemigen láttam embereket körülötte; a nikkel csak pénznek jó, a díszítő szerepét a krómium vette át. A nikkel egyébként se illatos, Sudburyt és környékét varázsolja az ember emlékezetébe, ahol olyan helyeket teremtett a kohók füstje, ahol még a fü sem nő. Én láttam s a pokol tornáca valószínűleg kismiska hozzájuk képest. Az utóbbi években a helyzet valamivel javult, de a nikkel-bárókkal nagyon nehéz humánus bánásmódot és gondolkozást elfogadtatni. A földszint ebben az épületben túl
