Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
TÁROGATÓ 3 adta meg neki az alapvető alkotmányát. Mikor a világiasság ezt a tervet és alkotmányt félrelöki, az egész társadalmi szövedéket tépi szét. Mesterséges családtervezés a fogamzás-ellenes erkölcstelenség alapján, a nemi élet nemes céljainak a cinikus semmibevevése, az elmúlt század alatt hatvanszoros növekedés az elválási esetekben, a családnak messzeterjedő képtelensége a nevelési tevékenységének az elvégzésére: azok a szörnyű gonoszságok, amelyeket a világiasság létesített a mi országunkban. Ugyan miféle reményünk lehet bárminemű hatékony orvosságra addig, amig az emberek vissza nem hozzák Istent a családi életbe és nem tartják tiszteletben azokat a törvényeket, amelyeket Ő létesített az emberi társadalom ezen alapvető egysége számára? Nevelés. A társas tevékenység semmi más mezején se okozott a világiasság több kárt, mint a nevelésben. A mi országunkban a világiaskodók ugyancsak siettek kihasználni a saját céljaikra azt a száz év előtt elfogadott rendeletet, amely a vallásnak a tanítását száműzi a köziskoláinkból. Gondolkodó amerikaiak növekvő számával együtt mi ebben a rendeletben egy elhamarkodott és rövidlátó megoldását látjuk pont annak a nevelésügyi kérdésnek, amelylyel a közhatóságnak meg kell vívnia egy megosztott vallási felfogású nemzetben. De soha el ne felejtsük azt, hogy ennek a rendeletnek az eredeti tervezői nem akarták kisebbíteni a vallásnak a jelentőségét az ifjúság nevelésében. De a világiaskodók tévesen ezt a rendeletet, amelyet nehéz körülmények közt gyakorlati kibúvónak használtak, kiindulási pontul használják a nevelésügyi bölcseletükben. Ők Istent határozottan kizárják az iskolából. Vannak köztük olyanok, akik elnézően mosolyognak az Isten neve említésekor s csudálkozásukat fejezik ki afölött, hogy az örökölt illúziók ilyen sokáig fenn tudnak maradni. Mások megelégszenek azzal, ha Istent a magánélet benső kamráiban tarthatják. A gyermekek nevelésében és az ifjúság formálásában a mulasztás éppen olyan hatékony, mint a határozott állítás. Az a nevelési bölcselet, amely kihagyja Istent, szükségképen olyan élettervet rajzol, amelyben Istennek vagy nincs helye vagy tisztára az emberek magánügye. Nagy különbség van aközt a gyakorlati elrendezés közt, amely a vallás formális tanítását a családra és az egyházra bízza, és aközt a világias nevelési elmélet közt, amely óvatosan és nyíltan kizárja a vallást a nevelési programjából. Az első, amelyet nem szívesen türünk bizonyos feltételek mellett, mint a nyilvános eljárásnak gyakorlati formáját, ténylegesen arra szolgálhat, hogy hangsúlyozza a vallásos oktatás és képzés szükségességét és bátorítsa a köziskolák vezetőit, hogy kooperáljanak a családdal és egyházzal annak a lehetővé tételében. A másik a keresztény kultúránkat a szivén találja s a gyakorlatban olyan embereket tart szem előtt, akiknek nincs érzékük arra nézve, hogy személyes és társas kötelezettségeik vannak Isten iránt. A világiasság a mi történeti amerikai hagyományunkkal szakit. Mikor a szülők olyan iskolákat építenek és tartanak fenn, amelyekben a gyermekeiket az őseik vallásában nevelik, annak a hagyománynak a teljes szellemében cselekesznek. A világiaskodók szeretnének behatolni a szülők jogaiba s az államot legfőbb hatalommal ruházni fel a nevelés birodalmában; nem ismerik el azt az Isten-adta helyet, amellyet a szülők bírnak a gyermekeik nevelésében. Az Isten kikerülhetetlen tény s a kikerülhetetlen tények mellőzésével nem lehet biztos életterveket csinálni. A mi fiatalság-problémáink nem volnának olyan komolyak, ha a gyermekek nevelésében hangsúlyoznák Isten szerepét az életben. Kevesebb veszedelem fenyegetné a demokratikus intézményeinket, ha a világiasság nem szántana olyan mélyre a nevelésre vonatkozó gondolkodásunkban. A munka világa. Közgazdasági problémák élesen világítanak a korunk társadalmi nyugtalanságában és összevisszaságában. Változó felfogási árnyalattal biró kutatók keresik a közgazdasági reform egészséges programjának a formuláját. Közös céljuk egy jótékony társadalmi rend, amely ésszerű jólétet létesít, családoknak megfelelő jövedelmet ad és megőrzi a közjó
