Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
4 TÁROGATÓ létet. A társadalmi rend keresztény felfogása elveti a kikerülhetetlen közgazdasági törvények posztulátumát, amely meghatározza a jólét és depresszió visszatérő köreit. Inkább az emberi hibázást vádolja a társadalmi szerkezetünk ingadozásáért, mint vak és ellenőrizhetetlen közgadasági erőket. Szembenéz azzal a leplezetlen ténnyel, hogy valami súlyosan rossz a közgazdasági életünkben és a világiasságban és annak Istent és Isten törvényét mellőző viselkedésében olyan hatalmas légkört teremtő tényezőre ismer, amely segítette ennek a gonoszságnak a növekedését. Ugyancsak nagy nyomatékkai hívta fel a figyelmünket egy modern közgazdász arra a tényre, hogy “százötven év alatt olyan gazdasági törvényeket fejlesztettek ki és posztuláltak, amelyek távolvoltak a keresztény kötelezettség és érzés világától.” Aztán igy folytatja: “A korai tizenkilencedik század tele volt olyan gazdasági tannal és gyakorlattal, amely a saját szükségességében és változatlanságában megalapozva, keresztezte a keresztény érzést és tanítást alig érezve az igy származott összeférhetetlenséget s még kevesebb felháborodást. Isten teremtette az embert és embertársa testvérévé tette. Ő adta az embernek a földet s annak minden segédeszközét azért, hogy azokat mindenki javára felhasználják és kifejlesszék. így bárminő is a munka, az társas funkcióvá válik és a személyes haszon nem az egyedüli célja a közgazdasági tevékenységnek. A keresztény hagyomány szerint az egyénnek joga van a munkája ésszerű ellenértékéhez, joga van magántulajdont szerezni és joga ésszerű jövedelemhez a produktive befektetett tőkéjéből. A világiasság kiemeli Istent a közgazdasági gondolkozásból és ezáltal kisebbíti a méltóságát az emberi személynek, akit Isten elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel és felelőssé tett önmagának a megfelelő egyéni és szociális kötelességeire nézve. így az ember és a társadalom hátrányára a gazdasági viszonyokban istenileg létesített egyensúly elveszett. A keresztény gondolkozásban az ember munkája nem áru, amelyet eladni vagy megvenni lehet, és a gazdasági vállalkozás jelentős társas funkció, amelyben tulajdonos, manager és munkás közreműködnek a közös jó érdekében. Mikor az Istennek való felelőssége mellőzése a tulajdonossal elfelejteti a gondnokságát és a magántulajdon társadalmi funkcióját, akkor lép fel az az ésszerűtlen gazdasági individualizmus, amely nyomort jelent millióknak. Tehetetlen munkásokat kizsákmányolnak; egymás torkának rontó versengés és társadalom-ellenes piacra dobási gyakorlatok következnek. Mikor a munkásszervezetekben az emberek elvesztik a helyes szociális perpektivát, amelyet az Istennek való felelősség tudata ad, hajlandók csak a saját csoportjuk diadalát keresni mellőzve a személyi és tulajdon jogokat. A közgadasági élet keresztény felfogása támogatja azt a követelményt, hogy a vezetőség, munka, mezőgazdaság és a hivatások szerveződjenek kormánytámogatással, de nem ellenőrzéssel, hogy közös törekvéssel kerüljék ki a szociális konfliktusokat és előmozdítsák a közös jóra irányuló kooperációt. Mikor ez a szabad kooperáció hiányzik, végül a nyilvános hatósághoz fordulnak valami gazdasági rend fenntartása érdekében, de az gyakran túllépi a hatalma jogos határait, mikor a gazdasági tevékenységet a közös jóra kellene irányítania. Szélsőséges esetben, mikor a marxista kommunizmus veszi át a kormányt, az eltörli a magántulajdont s totális államkapitalizmust állít fel, amely tűrhetetlenebb, mint azok a súlyos gonoszságok, amelyeket állítólag megjavítani akar. Ma már bizonyára mindenki előtt világosnak kell lenni, hogy a gazdasági bajainkra nincs orvosság akár azáltal, hogy visszatérünk a tizenkilencedik század individualizmusához, akár hogy marxista kísérleteket végzünk. Ha elhagyjuk a világiasságot és a gazdasági gondolkozásunkat a keresztény világosság fényénél végezzük, akkor reményteljesen dolgozhatunk gazdasági közreműködésért a valódi demokrácia szellemében. Legyünk résen mindazok ellen, akik mikor száműzik Istent a gyárból és a piacról, szétrombolják a tulajdonban, vezetésben és munkában való tesvériesség szilárd alapját. A nemzetközi közösség. A nemzetközi közösségben az egész
