Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2 Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. is távolvagyok. A jóakarók egyszerűen tudomásul vették, hogy engem a felemelő törekvéseik már nem inditanak meg s igy sajnálattal ugyan, de meghagynak annak, aki vagyok. A gyerekkor és fiatalkor “nem szabadijai, a felnőttek “pszt”-jei mind végérvényesen mögöttem vannak. Lehet, hogy az ezerszámra történt figyelmeztetéseknek volt valami javitó hatásuk rám, de a legtöbbjük teljesen hiábavaló volt. Megmondták, hogy mit olvassak, mit viseljek, milyen előadást nézzek meg, milyen lovakra fogadjak. Évtizedről évtizedre adták a nemkért irányításokat ilyen és még sok más dologban, most végre mehetek a magam utján. Mivel a nevem megjelent a ÖT VEN ÉV ELŐTT rovatban, feljogosítva érzem magamat arra, hogy a fiatalabb nemzedéket untassam régi történetekkel, amelyek némelyikében csak kevés nagyítás van. Ami engem illet, én az öregek történeteit mindig bizonyos kételkedéssel hallgattam s azt hiszem, hogy az én fiatal barátaim ugyanúgy fogadják az enyéimet. Remélem azonban, hogy elismeréssel adóznak nekem azért, hogy befogom a számat, mikor látom, hogy az ásításaik gyakoriakká válnak. Matuzsálemre, a világ leghíresebb öreg emberére csak azért emlékeznek, mert megérte a kilencszáz éves kort. Neki elég volt az, hogy megöregedett s ebben egyetértek vele. Nekem nem kell hírnév az éveim előrehaladásával, várhatok én százéves koromig, mig a képem és a rólam szóló történet megjelenik az első oldalon. Interjuolják meg csak Bemard Shaw-t a születése évfordulóin, legyen Gladstone Anglia miniszterelnöke 84 éves korában, és tanuljanak más hetvenesek vagy nyolcvanasok festést és nyelveket a szabad idejükben. Nekem nem kell egyik se. Én nyugodt öregkort akarok. Kellemes úgy öltözködnöm, ahogy tetszik anélkül, hogy valami fontoskodó nőszemély rám szólna, hogy a nyakkendőm nincs harmóniában a harisnyámmal vagy hogy a kabátom szabása nem a legújabb. A kalapom divatját múlta lehet anélkül, hogy bárki is figyelmeztetne arra, hogy legfőbb ideje volna újat venni. Mindenki azt tartja, hogy az öreget jókedvben kell tartani s tényleg abban kell tartani. Vagy huszonöt évvel ezelőtt nágy hűhót csaptak egy magyar vagy orosz, de mindenesetre szláv tudós felfedezésével kapcsolatban. Mi is volt a neve? Kutikoff? Popinsky? Switchitch? Nem, egyik se. Valami Vo-val kezdődött a neve s ő meggyőzte a világot arról, hogy majom mirigyeket át lehet ültetni az emberekbe. Ezek, mondta ő, olyan megfiatalodást idéznek elő, hogy vagy húsz évet le lehet nyesni az életkorunkból s visszanyerjük mindazt az étvágyat, amit fiatal korunkban éreztünk a tiltott gyümölcs után, szóval egészen uj emberekké válunk. Jó kis elmélet volt, de a gyakorlatban nem vált be. Néhány páciens összecsapta egy darabig a bokáját a bemirigyezés után, de ez nem soká tartott. Voronoff professzor (mégis eszembe jutott hát a neve!) maga is meghalt a hetvenes évei elején s nagyon el volt keseredve. Minden megfiatalított páciense odaát van vele az Állandó Vasfüggöny másik oldalán. Ami engem illet, én akkor se fiatalittattam volna meg magamat, ha az sikeres lett volna. Volt nekem elég fiatalságom s nagyon is hosszú középkorom. És nem vagyok egészen keszeg és papucsos karikatúra és a férfias hangomba nem vegyül még vékony gyerekes dallam. Bár az is el fog jönni, de én készen leszek rá. Nincs aggodalmaskodásom, nincs ambícióm és nincs kívánságom. Nincs anyagi gondom, az életbiztosításom ad valami szerény megélhetést. Azt teszem, ami tetszik, ahogyan tetszik és amikor tetszik. Öregszem és szeretem az öregségemet.
