Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-12-01 / 6. szám
TÁROGATÓ 7 milliójával is küld oltóanyagot Egyiptomba a kolera járvány megszüntetésére. Az egyiptomi kormány nem is válaszolt az ajánlatra. Miért? Mert Haffkine maga zsidó és cionista volt. Pedig Haffkine egyike volt a legkiválóbb tudósoknak s a Pasteur Intézetben dolgozott a múlt század végén. Főleg a tifusz és kolera bacillusait tanulmányozta. Ő fedezte fel, hogy a kolera bacillusa ártalmatlanná válik, ha több szervezeten ment keresztül. Erre önmagát is beolttatta kolera bacillussal (Dr. Emile Roux kollégája végezte az oltást) s aztán bevette az oltóanyagot. Csak ekkor próbálta ki az oltást másokon. Pasteuer Siamot ajánlotta próbaterületül, de az angol követ (aki később India alkirálya lett) rábeszélte Haffkine-t, hogy menjen vele Indiába. Indiában Haffkine milliószámra mentett meg emberi életet s szért tisztelték meg az emlékét a Haffkine Intézettel. Haffkine 1930- ban halt meg s az emberiség hálája övezi a nevét. De zsidó volt és cionista, ennélfogva az arab politikusoknak akkor se kell a szere, ha a lakosság nagy tömege életének a megmentéséről van szó. DE GAULLE (Ennek a kiváló katonának a neve ismét a köztudatban forog s ez bírhatta rá Abbé Dimnet-t, a kiváló francia filozófust (The Art of Thinking, What We Live By), hogy egy, a Times-hoz irt, levélben tisztázzon bizonyos vonásokat De Gaulle személye körül. Ő ismeri De Gaulle-t, ismeri a környezetét (Dimnet a Cambray kathedrális kanonokja) s igy hivatottabb bennünket felvilágosítani, mint sok — politikailag elfogult-cikk szerzője. Ezért a levelének a főpontjait leközöljük.) “Mikor 1945 júliusában Amerikába érkeztem,... nagy csudálkozásomra azt találtam, hogy a sajtó s azoknak az embereknek a nagy többsége, akikkel találkoztam, erősen Petain mellett voltak, ellenben kételkedtek De Gaulleban. A másik meglepetést az adta, mikor józan emberek kijelentették, hogy Franciaország kommunistává válik és céloztak arra, hogy ezért De Gaulle felelős és elkerülhetetlenül ő maga is áldozatává fog válni. Ezt a jövendölésüket olyan erős meggyőződés kisérte, hogy egy népszerű folyóirat, amely a véleményemet kikérte az 1945-ös október 20-i választásokra nézve, azt nem közölte, mert a cikkem biztosnak vélte De Gaulle diadalát. Most hogy újra Amerikában vagyok, vájjon mit látok a generálisnak a községi választásokban való feltűnő sikere után? Ugyanazt az érdeklődést a személye állítólagos kevésbé kellemes oldalai iránt és a figyelmen kívül hagyását mindannak, ami őt a francia történelem egyik, kétségtelenül legmegragadóbb, jellemévé teszi. Egy szörnyen igazságtalan kijelentés egy nagy amerikai ember szájából, akiben megvan mindaz a báj, amely De Gaulleban nyilván hiányzik, elégséges volt arra, hogy igen nagy és. messzeható rosszalást létesítsen. Mert De Gaullenak a hajthatatlanságából valami különös logika azt következteti, hogy ő jobboldali és a jobboldal vezetője; hogy diktátor akar lenni s ami még rosszabb, hogy “lóhátról beszél.” De mindezt olyan összekevertségben adják elő, hogy aztán levonják a váratlan következtetést, hogy “ellensége a szovjeteknek s szereti Amerikát.” Vegyük csak még egyszer figyelembe De Gaulle életéből azokat a tényeket, amelyek megvilágíthatják a politikai szereplését. Fia ő egy katholikus — nem rojalista — filozófus professzornak, aki kollégám volt a College Stanislasban Párisban. A szokásos katonai pályát folytatta addig, amig a Saint Cyrben a történelem tanára lett, ahol elnyerte a hitét Franciaországban mint élő személyiségben,amely hite magyarázza meg azt, amit tesz s részben azt is, amit mond. A fejlődésének ezen foka s a fegyverszünet után a történelemben való hirtelen felbukkanása közt jórészt katonai iró volt, a modern motoros és végtelenségig specializált hadseregnek az elméleti szószólója. Vájjon az amerikaiak meggondolják-e, hogy a német hadsereg az ő könyveiből kapta az újjászervezésének az eszméit s azt a hadvezetést, amely diadalmassá tette, ahogy azt maga Ribbentrop már 1937-ben bevallotta egy uj ságirónak? Mikor Franciaország összeomlott, egyedül ő látta meg azt, hogy egy veztett
