Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-12-01 / 6. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2 Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. vagyunk a szabadság ideáljának, ellenkezünk a konzervatív programmal s ellene vagyunk a teljes szabadságu egyéni kezdeményezésnek és pedig erkölcsi szempontból. Mert a korlátlan egyéni kezdeményezés azt jelenti, hogy az anyagi eszközökkel bővebben rendelkező vállalkozók egyszerűen elnyomják a szabad verseny révén azokat, akiknek ilyenekből kevesebb áll a rendelkezésükre. Ez tény, ezt tapasztalásból tudjuk. Tehát erkölcsi szempontból szükség van az állam beavatkozására, amely abban áll, hogy bizonyos korlátokat szab a szabad versenyben. Ezzel aztán át is mentünk a szocialisták táborába; az erkölcsi követelmény vitt oda bennünket. De a szocialistákat is kritizáljuk, ha az egyéni kezdeményezést teljesen elnyomják s mindent az államra bíznak, mert akkor az egyéni szabadság teljesen megfojtódik s az ember nem tervezhet maga semmit, hanem csupán bele kell illeszkednie egy állami gépezetbe. Ilyenkor az állam, a mindenható állam, a totális állam, az egyént csupán eszköznek tekinti a termelésében s az egyént vágóhidra is küldheti a termelése érdekében. Hitler is azt mondta, hogy Németországnak nincs elég élettere a'lakossága számára; hogy a németek nem tudnak annyit termelni, amennyi nekik kellene a megélhetésük é s presztízsük szempontjából, tehát háború révén, mások leigázása-és a saját népe feláldozása révén kell a termelést biztosítani. így az erkölcstelenség még fel is fokozódott, mert nemcsak a szabadságuktól fosztotta meg az embereket, hanem az életüktől is a termelés céljából. Mindezekből a megjegyzésekből csak az tanulság, hogy erkölcsi alátámasztás nélkül a politika csupán egyes klikkek által való kizsákmányolása a nép óriási többségének. Mikor tehát politikáról szólunk és vitatkozunk, elsősorban mindig az kérdezzük, hogy a politikai élet vezéreiben magukban és a politikai programjukban is hogyan érvényesül a Tízparancsolat kötelező normául való elismerése. És ha azt tapasztaljuk, hogy valamely politikai irány nem hisz a Tízparancsolatban, akkor abban az irányban mi se higyjünk, mert ha rábízzuk a sorsunkat, elvesztjük az emberi méltóságunkat. Használjuk már végre az eszünket is mikor a saját sorsunkról van szó s be ne dűljünk a mézes-mázas Ígéreteknek. Nem lesz az egyes ember és az emberiség sorsában addig javulás, mig olyanok nem vezetik őket, akik erkölcsi szempontból teljesen megbízhatók s azért megbízhatók, mert hisznek Istenben és az Ő Törvényében. —Cz. A. 1947. XI.9) “A múltban a nemzetközi törvény nagyon sokat törődött a háború szabályaival s nagyon keveset a béke szabályaival. Engem jobban érdekelnek azok az utak-módok, amelyekkel meg lehet akadályozni a háborút, mint az utakmódok, amelyekkel háborút lehet viselni.” —James F. Byrnes. POLITIKA ÉS NÉPJÓLÉT. Hogy a kettő nem mindig jár “karöltve”, azt felesleges bizonyítani. Hogy a politika a nép java ellen lehet, az már nem egyszer előfordult s ennek az alapján szokták a kormányok egymást megbuktatni olyankor, amikor az lehetséges. (Nem mindig lehetséges, ugy-e?) De hogy egy kormány politikai szempontból egyenesen a nép kárát akarja, az megdöbbentően kétségesnek látszanék, ha nem volna előttünk egy szembeötlő példa. Erre a New York Times tudományos szakirója hívta fel a figyelmet. Mint tudjuk, Egyiptomban kolerajárvány volt, amely bőségesen szedte az áldozatait a népesség köréből. A bombay-i Haffkine intézet éjjel-nappal dolgozott oltóanyag előállításán és pedig nem kevesebb mint három millió köbcentiméter mennyiségen. Két héttel később a jeruzsálemi zsidó egyetem ajánlkozott arra, hogy tízezrével vagy akár
