Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-12-01 / 6. szám
TÁROGATÓ 5 A kivégzés után reggeli 8 órakor a közönséget is odabocsátották a borzasztó látványhoz és a nép roppant tömegekben zarándokolt a magyar kálvária helyére, zokogott és imádkozott a kilenc hulla előtt, mignem azok délután 4 órakor levétettek.” így halt meg a hős tábornokok kara Aradon a magyar szabadságért és ő róluk emlékezik meg az ország kegyelettel. A konzervatív kormányzat. (Winston Churchill fejtette ki az elveit egy beszédben, amelyet Herbert Morrison, az angol Labor kormány minisztere, “halálosan reakciósnak”, a londoni Times “mesterinek”, a Manchester Guardian “ellenállhatatlannak”, de “jelentőségnélkülinek és szerencsétlennek” minősitett. Mivel a változataival találkozni fogunk ebben az országban is, jónak tartottuk az eredeti lényeges pontjait leközölni.) Szabad vállalkozás. Nem hiszem, hogy az állam képes egy magas nivóju gazdasági tevékenységet tervezni s rákényszeriteni a tagjaira vagy azok többségére. Mindegy, hogy milyen számban állit fel bizottságokat vagy a tisztiviselőknek mennyi, folyton növekvő, hordáit alkalmazza, vagy milyen szigorú büntetéseket mér ki vagy fenyeget velük, nem közelíthetik meg a benső termelésnek azt a magas nivóját, amely a szabad vállakózás, személyes kezdeményezés, versenyző kiválasztás, a hibát kijavitó profit-momentum és a jó háztartás és személyes leleményesség végtelen folyamata révén a szabad társadalom lényegét alkotja. Nagyon tartok attól, hogy a vitális teremtő impulzus az, amelyet a szociális kormány tanai és politikái lerontottak vagy rohamosan lerontanak a nemzeti életünkben. Pedig ennek a helyét el nem foglalhatja semmi, akármit terveznek vagy előírnak és sietve kikényszeritenek. A főrugót törték el s amig újat nem kapunk, az óra nem fog járni. Állami tervezés. Mi az az uj tényező, amelynek a közbelépése megrontotta az ügyeinket s megakadályoz bennünket abban, hogy elfoglaljuk a helyünket a világban? Azért nem tudjuk megkeresni a megélhetésünket s azért nem foglalhatjuk el a helyünket a világban hatalmas, komplikált és civilizált közösségként, mert ezt nem engedik meg nekünk. A brit nemzet egész vállalkozását, kezdeményezését és géniuszát fokozatosan megbénítják azok a megszorítások, amelyeket rájuk kényszerítenek egy félreértett politikai bölcselet és jórészt idejétmulta gondolkozás nevében. Biztos vagyok abban, hogy ha a parlament felszabadítaná a nemzetet, az megkeresné a saját megélhetését a világban. Biztos vagyok abban, hogy a nyomornak ez az egyenlősítése és a hiánynak a szervezése ahelyett hogy megengednék, hogy a szorgalom, önérdek és leleményesség bőséget teremtsenek, csak arra vár, hogy meghosszabbittassék, hogy aztán ezt a szigetet tökéletesen elpusztítsa. Szabadítsátok fel a népet, menjetek el az útból, s hagyjátok, hogy mindenki a legjobban érvényesíthesse magát s elnyerhessen olyan jutalmat, amilyent csak tud a családja és az állama részére. Csak ilyen módon tud Britannia életben maradni s tudja táplálni az aránytalan népességét, akiket itt mind a szabadság hullámai keltettek életre s akiket a szocialista apály a szárazon hagy lihegve. Csak ilyen módon lehet egy tevékeny, független s magántulajdonnal biró demokráciát megszilárdítani. Ismétlem tehát, hogy a mi politikánk egy megfelelő alapvető standard s azon felül-igazságos és jólismert törvények közt-hagyjuk, hogy a legjobb ember vigye el a pálmát. (Churchill kritizáló megjegyzéseit olvasva, lehetetlen nem értenünk vele egyet abban, hogy az államnak nem szabad a szabadságot elvenni a polgáraitól. A szabadság olyasvalami, amit Isten adott nekünk, mikor mindnyájunkat egyenlőknek teremtett, azaz egész embereknek olyan értelemben, hogy megadta azokat az eszközöket, amelyekkel egész emberekké válhatunk. Megadta az akaratunk szabadságát, amellyel választhatunk a jó és a rossz között s megmutatta a felszabadulásunk eszközét, a Tízparancsolatban nyilvánuló erkölcsi törvényt, amelynek a betartásától függ a szabad személyiségünk kifejlődése. így történik aztán, hogy mikor hívei
