Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-12-01 / 6. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA ÉS SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO’ AMBRO Tizedik évfolyam. ★ 6. szám ★ 1947. december KÉTSÉGBEEJTŐ HELYZETEK. Ilyenek sokféle formában jelentkezhetnek az életünkben; olyan állapotok ezek, mikor az ember azt szokta mondani, hogy nincs kivezető ut, nincs megoldás, nincs menekvés a számára. Talán nincs. Ha az ember nem hisz Istenben és a másvilágban, teháf csak földiekben hisz: vagyonban, dicsőségben, érzéki élvezetekben, s mindezeket végérvényesen elveszti, akkor nincs menekvés a számára. Az istentagadó állapota akkor mutatkozik a maga teljes ürességében és rothadtságában, mikor a világ értékei lekopnak róla. Olyan az istentagadó, mint a vénasszony, aki álarcosbalba megy s oda a legdrágább rongyokkal disziti fel magát. Mivel az arca el van födve s talán valami drug-gel még fel is stimmolta magát, tehát jóedvü és könnyen mozog, elbolondithatja az összes férfiakat addig, amig el nem jő a nagy fordulat pillanata, a valóság órája, mikor le kell tenni az álarcot. Ilyenkor persze rögtön elveszti az összes rajongóit. Néha a Sors tépi le az álarcot az életről s az üres embernek a maga mivoltában kell megmutatnia magát. Nincs többé varázsfény a feje körül, mert eddig is csak a pénz csillogott ott s nem a benső fényesség tört ki; nincs többé előkelőség a személyiségében, mert minden előkelőségét eddig is csak a barátai adták, akik most elhagyták, s nem a sajátja volt; nincs többé tekintélye, mert eddig se volt, csak elhitették vele, hogy volt, mert hizelegtek neki; nincs vonzóereje a másik nemre, mert eddig is csak a rajta levő külsőségek vagy a körülötte levők vonzották azt s nem az, ami belül lett volna érték benne; szóval: nincs semmi érték az életében, azért mert nem is volt soha érték s igy ott áll a maga ronda meztelenségében. Mit csináljon? Nem tudjuk mi se és nem is tudunk tanácsot adni. Máskép van, ha a hivő ember kerül kétségbeejtő helyzetbe. Mert a Sors, azaz az életkörülmények kegyetlensége, a hívőre és a hitetlenre egyaránt lesújt. Értsük meg: a természet és az embertársaink igen sokszor ellenségeink nekünk, csak egyesegyedül a jó Isten jó hozzánk. Tehát a hivő ember is odáig juthat, hogy egyszer csak megáll az esze s nem lát sehol semmi megoldást. Mert előfordulhat az, hogy nyomorba jut s most a barátai őt is elhagyják, akiken pedig annyiszor segített. Nem ismerik meg az utcán s a háta mögött talán le is szólják. Azt mondják róla, hogy úgy kell neki, miért nem spórolt, miért nem tartotta be az üzleti élet szabályait, és még egyebeket, de nem segítenek rajta. Senkise segít, akihez egyáltalán fordulhatna segítségért. — Vagy a körülmények úgy hozzák, hogy az ember elveszti a becsületét azok előtt, akiktől a megélhetése függ. Más lett a politikai rendszer s a felfelé tolakodók s a hatalom talpnyalói elhitetik az illetékesekkel a saját érdekükben azt, hogy a másik ember mindig ellensége volt a politika mostani urainak. Talán tényleg ellensége volt', de amellett becsületesen dolgozott s a maga és a családja kenyerét keserves munkával kereste meg. Most nem tudja meg-
