Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
2 TÁROGATÓ Úgy látom, hogy a diktátorság felé való fejlődés veszélyei igen nagyok Magyarországon. A parlamentben a kisgazda párt nagytöbbsége képtelen volt ellenállni a marxista kisebbség támadásának, a marxisták vaskos dogmatikus programjának, az erkölcsieken való aggodalmaskodásaik hiányának s a proletár megváltó osztályban való messiási hitüknek, amelynek szükségképen ki kell irtania a “korrupt” burzsoa osztályokat s a parasztok falusi “bárgyuságát”. Ezzel a Macchiavelli módon gondolkozó és cselekvő táborral szemben a parasztság újdonsült a politika mezején, nincs kiképzése, nincs kikristályosodott politikai programja, megszokta az évszázadokon át ránehezedett hűbéres jármot, amelyet könnyű átalakítani a proletár bürokraták és militaristák uj osztályuralmává, főleg a világ legnagyobb totális hatalmának a közvetlen nyomása alatt. A tudatos középosztály és a független intelligencia hijján a nyugati tipusu demokrácia esélyei nyomorúságosaknak látszanak, annál is inkább, mert a nyugati demokrácia szerepet játszott az 1918-as első valódi magyarországi demokratikus kisérletek tönkretevésében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kun Béla az első dróttalan táviratában ezt mondta: “A magyar népnek a válasza arra az Entente ultimátumra, hogy azonnal és véglegesen adjon át magyar területet a román oligarchiának, az, hogy proklamálta a proletárdiktatúrát.” Ez után a balsikerü kísérlet után az angol konzervatívok támogatásával ültették nyeregbe Horthy véres diktátorságát. S a második világháború utáni események sem Ígértek semmivel se jobbat az Egyesült Államok jóindulata ellenére se. A dunai demokráciát ismét elejtették minden tényleges támogatás hijjával. Az emberies frázisokat energikus tettek nem követték abban az időben, mikor Oroszország megkezdte az újonnan meghódított területei teljes asszimilálását. Az újra való orientálódásnak és az európai demokráciák támogatását célzó komoly akaratnak az első igazi jele a Marshall Terv Európa egységesítésére egymás támogatásával és az Egyesült Államok segítségével. De most nagyon valószínűtlen, hogy miután Molotov ezt a Tervet elvetette, Magyarország részesülhet a jótéteményeiben. És Magyarország jövőjéről szólva, eszméljünk rá arra, hogy az nem függ ennek a kis “szuverén” államnak az elhatározásától. Az amerkai és külföldi tudósítóktól közölt tények semmi újat se mondanak, csak másolatai azok annak a mintának, amit az u.n. “keleti demokráciák” mind kénytelenek voltak felvenni. Magyarországon az igazi demokratikus fejlődésnek főakadálya az a tény, hogy a munkások és radikális értelmiségiek nem értik meg a parasztság problémáit. Azt hiszik, hogy valódi kompromisszum nem lehetséges ezekkel az “elmaradt emberekkel”, akik képtelenek felfogni a marxista igazságot. Szimbolikus jelentőségű, hogy Fényes Lászlót, a tüzes prófétát és a parasztság jövőjében hívőt, meg se említik az “uj demokráciában” s a newyorki elhagyatott sírja még ma is jeltelen. Egyidejűleg mindenkit, aki nem fogadja el az uralkodó hit főpontjait, “fasisztának” bélyegeznek, anélkül persze hogy megmagyaráznák, hogy ki a fasiszta. Újabban egy ismeretlen középiskolai tanuló kérdezett meg a levelében, hogy igaz-e, hogy én is fasiszta reakcióssá váltam. Naponta hallunk a Szabadság Párt “veszedelmes reakciósairól”. Ezeknek csak kettőjét ismertem személyesen. Az egyik egy költő, Vér Imre, aki sok éven át harcolt a Habsburgok ellen és a köztársaságért, amiért börtönbüntetést szenvedett. A másik Nagy Vince, az 1918-as köztársasági kormányban kollégám. Sohase ismertem a nép jogaiért való szilárdabb és bátrabb harcost. Volt bátorsága egész egyedül védeni Károlyi Mihályt Horthy admirális ellenforradalmi törvényszéke előtt. Van egy másik tényező is, amely akadályozza az egészéges demokráciát Magyarországon. Ez a félelem. Kun Béla rendszerének a kegyetlen elnyomása még mindig élénken él sokaknak az emlékezetében, akik félnek ugyanezektől a következményektől. Csak éppen hogy ez a félelem most jobban elterjedt. A földalatti harcosok szörnyű szenvedései és a zsidók nagyobb részének a lemészárlása ahhoz a széles körökben elterjedt meggyőződéshez vezetett (és a hivatalos ideológia támogatása se hiányzott hozzá), hogy az ország minden azelőtt üldözött elemének csak egy választása van: vagy támogatják a kommuf
