Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-10-01 / 4. szám
TARO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKUUtSARA CS SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Tizedik évfolyam. ★ 4. szám ★ 1947. október ÖN-NEVELÉS A KULTÚRÁRA. Azok, akikre az állam jóléte van bízva, kenyeret és szórakozást ugyan adnak az embereknek, hogy ne lázongjanak, de kultúrára való nevelést a népnek, tehát a lakosság nagy tömegének, nem adnak, így nincs más hátra, mint az, hogy a nép maga szerezze meg magának a kultúráját annyira, amennyire csak tudja. Ez nem olyan nehéz feladat, mint amilyennek látszik. Tudásról és ítélőképességről van szó, de nem a tudás mennyisége a fontos, hanem annak a minősége. És igy a hangsúly azon van, hogy hogyan tehetünk szert erre a kettőre, de főleg a másodikra. Hogyan tudom én jórészt a magam erejéből megszerezni a szükséges tudást a szellemi kultúra ágaiban, azaz a tudományban, művészetben, erkölcsben és vallásban? Úgy, hogy felhasználom azokat az eszközöket, amelyek rendelkezésemre állanak: az olvasást, látást és hallást. Az első az olvasás. Meg kell tanulnunk olvasni. De mit olvassunk? A könyvek száma légió, melyiket válasszuk? Az olyan ember, akinek tudományos készültsége van, természetesen választhat akármit, mert már kritikával tud olvasni. De aki ezt a kritikai képességet még nem szerezte meg, az iparkodjék megbízható tudásra szert tenni. Megbízhatók — azaz minden politikai és másféle propagandától mentesek — az u.n. ifjúsági könyvek: jól megirt tankönyvek s népszerű ifjúsági olvasmányok. Az átlag ember nem is gondol arra, hogy milyen sokat lehet tanulni a népszerű tudományos könyvekből, ha azok két feltételnek eleget tesznek: 1. olyan ember írja őket, aki az illető tudományággal teljesen tisztában van, azaz tudós ember, és 2. az illető tud szépen, világosan és nagyon érthetően Írni. Tehát ne a politikai párt propaganda-célra iró titkárától olvassunk a fejlődés elmé(letről, hanem olyan tudóstól, aki a fejlődéstanban teljesen otthon van. Kérdezősködni kell a jó és értékes könyvek felől s nem az első újsághirdetés után szaladni. Mindig olyan könyvek után kell érdeklődni, amelyek nemcsak az eredményt adják, hanem azt az utat is, amelyen az eredményhez jutottak. Néha egy-egy ilyen jól megirt könyvből vagy akárcsak értekezésből is, többet lehet tanulni, mint nagy szakmunkákból. Faraday értekezése a gyertyáról s az amerikai Perry-é a pörgettyűről klasszikusakká váltak. Az ilyen népszerű könyvek rendszerint útbaigazítást adnak arra nézve is, hogy hogyan lehet továbbképezni magunkat s lehet, hogy valami gyakorlati jelentőségű kérdés úgy megfog bennünket, hogy onnan kiindulva aztán az egész tudományágat felöleljük. Példa: valakit érdekel a rádió; megtanulja a készítését; csinál is elégjó felvevő vagy leadó készüléket. De hamar rájön arra, hogy nem tud addig javítani az eddigi modeleken, amíg nem tud többet az elektromosság tanából. Ezért tehát elhatározza, hogy abba beledolgozza magát. Meg is teszi alaposan, de rájön arra, hogy a hullámelmélet alaposabb ismeretéhez kell a fényelmélet is s igy a fizikai optikát is áttanulja s a végén talán az energia elméletébe
