Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
TORO CATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA CS SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Tizedik évfolyam. ★ 3. szám ★ 1947. szeptember JÁSZI OSZKÁR: A MAGYAR HELYZET (Megjelent a New York Times-ban; az alábbi fordítás tartalmaz néhány speciális magyar vonatkozású megjegyzést, amely az eredeti angol cikkből hiányzik. A forditás a szerkesztőé, aki a cikkel minden tekintetben egyetért.) Göndör Ferenc levele a New York Tifhes 1947. jul.l.-i számában jellegzetesen fejezi ki azt a nyugtalanságot, amit sok magyar liberális és régi szabású szocialista érez a régi hazájukból jövő hírek hallatára. Hogy Göndör a jelenlegi rendszert védi, az annál meglepőbb, mert az élete főérdeme az, hogy az emberi szabadságot erősen védelmezte Kun Béla és Horthy admirális diktatorságával szemben. És ami még furcsább, bár tudja, hogy Nagy Ferenc nem áruló és Kovács Béla “vallomása” igen kétséges dokumentum (s bizonyára tud más tényeket is, amelyek ugyanebbe az irányba mutatnak), a “kétségtelenül megbízható forrásai” alapján teljesen mellőzi bizonyos jólismert amerikai és külföldi tudósítók budapesti tudósításait s azt állítja, hogy “a kormányváltozást a magyar törvénykezéshez és alkotmányos eljáráshoz való szigorú ragaszkodással létesítették.” Pusztán legalisztikus szempontból ez az állítás nem nemigaz, ha némi vitatkozást, megbeszélést és többségi szavazatot tekintünk az alkotmányosság lényegének; de nem valami erős argumentum az olyan ember számára, aki tudja, hogy az igazi alkotmányosság a közvélemény szabad szervezését és annak akadálytalan nyilvánítását jelenti a sajtóban, gyülekezésekben, templomokban, kulturális egyesületekben s terjesztését minden jelentős kérdésben. Ezeknek az intézményeknek a hiánya avatta Hitler és Mussolini alkotmányosságát tiszta komédiává annak ellenére, hogy kétségbeesetten ragaszkodtak bizonyos legalisztikus formalitásokhoz. Nyíltan megvallom, hogy a magyar kép bizonyos színei és árnyalatai nem világosak előttem, mert tizennégy év óta nem voltam a Duna-melléki államokban s nélkülözöm Göndör “kétségtelenül megbízható forrásait.” Ennélfogva illetéktelennek érzem magamat arra, hogy a különböző uj vezetők szerepeit és felelősségeit felbecsüljem. Ezért van az, hogy a Social Science Research Council és az American Philosophical Society támogatásával útra készen állok a Dunai Államokba való kirándulásra (vagy legalább is azokba, amelyek még megtűrik a független kutatást), hogy tanulmányozzam az uj szociális és politikai változásokat s valószínű következményeiket. Se bölcs, se helyénvaló nem volna, ha végleges és egyetemes érvényű véleményeket nyilvánítanék, de határozottan érzem (egy egész élettartamon át folytatott tanulmányaim és tapasztalataim alapján), hogy ama tudósítóknak a híradásai szerencsétlenségünkre sokkal közelebb vannak a valósághoz, mint Göndör Ferenc optimisztikus általánosításai. Ezt a véleményemet bizonyos szociológiai és lélektani megfigyelésekre alapítom. Felsorolhatom őket?
