Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ M 11 Az első két könyvet a Külföldi Magyarok Világszövetsége budapesti könyvosztályától lehet megrendelni: Budapest V., József nádor tér 3. Francia muzsikus magyar muzsikusokról. Manuel Rosenthal, a kiváló francia zeneszerző és a francia rádió zenekarának a karmestere, cikksorozatban ismeretette az újabb európai zenét a New York Herald Tribune-ban. Ebből fordítottuk le a magyar zenészekre vonatkozó megjegyzéseit (1947. VII. 6) “Magyarországból a különös szociális viselkedése és a rettenetes helyzete ellenére is, felfrissítő levegő áramlik. A Magyar Iskola mestere, a nagy Bartók Béla, vagy két éve halt meg az Egyesült Államokban, hátrahagyva nagymennyiségű zenét, amely televan kincsekkel. Bartók végső müveinek a virágjai, a a vonós Divertimento, a hegedű hangverseny s a zenekari hangverseny nagyon megindító képet nyújtanak a nagy zeneszerző végéről. Magyarország két hivatalos muzsikusa, Dohnányi Ernő és- Kodály Zoltán, epigonszerüek Bartók mellett. Teljesen akadémikus módra használják a gazdag magyar népanyagot, főleg Dohnányi. Kodály azonban érvényre juttatott bizonyos temperamentumot, de nem sok személyiség van benne. A következő nemzedék legérdekesebb zenészei Lajtha László, a tüzes muzsikus, akinek a figyelmét semmisem kerüli ki, ami a zenei világban történik, és főleg Harsány! Tibor. Az utóbbi vagy húsz éve él Párisban, de a muzsikája sohase tagadta meg a szülőföldjét s ez szerencsés körülmény. Anélkül, hogy népszerű muzsikához fordulna, Harsányi azzal a ritka képességgel bir, hogy olyan müveket tud Írni, amelyek mindenkihez szólnak, de amelyek nem tesznek engedményeket a napi divatnak vagy a könnyűségnek. Néha szakadékos fordulatos nyelven ir és csiszolatlan józansággal orchesztrál úgy hogy szenvedélyes szökkenés benyomását kelti, amely meglepő és lelkesedést vált ki a ritmusos és dallamos fénypontjaival. (Úgy látszik, hogy Zádor Jenő és Rózsa Miklós muzsikája még nein ért el Párisba. — Rosenthal nem sok jót mond a csehekről. Megemlíti Bohuslav Martinu-t, az Amerikában élő cseh zeneszerzőt, akinek a müveit mi is hallottuk a rádióban, de hozzáteszi, hogy nagyon hiányzik belőle a kritikai érzék. Weinbergerről nem tesz említést. — A német Hans Pfitznert a náci orthodoxia zeneszerzőjének minősiti s azt mondja róla, hogy a legunalmasabb akadémikus zenét képviseli. Igen értékeli Paul Hindemith-et mint egy uj klasszicizmus képviselőjét, de elejti Kurt Weill-t a Dreigroschenoper szerzőjét.) Helyénvaló figyelmeztetés. Egy newyorki újság komoly tanácsokat adott arra nézve, hogy hogyan kell a kósza szarvasokat távoltartani a kertjeinktől.* A Chistian Science Monitor ehhez hozzáfűzte, hogy elképzelhetjük, hogy milyen aggodalmaskodó tekintettel vizsgálják majd ezek után a newyorkiak a kertjeiket — az ablakpárkányaikon. A kanadai titok. Legalább is annak szánták, de aztán köztudomásúvá vált. Julius 8.-an a kanadai parlament külügyi bizottsága titkos ülést tartott, amelyen Lester B. Pearson helyettes államtitkár a háborús lehetőségekről beszélt. A beszédjének a lényege az volt, hogy legalább 1959-ig nem lesz háború, főleg azért, mert Oroszország igen gyenge; ha aztán háborúra kerül a sor, az európai szintéren folyik le, bár Észak Amerikát repülő fegyverekkel meg fogják támadni. — A honvédelmi miniszter 240 millió dollárt szavaztatott meg a saját céljaira, azaz hétszer annyit, mint a háború előtti évben. Leányotthon. Börtönviselt leányok számára. Angliában próbálkoztak meg egy ilyennel a Kent-ben levő Maidstoneban. Vagy húsz leányt küldtek egy olyan lakóházba, amely teljesen el volt hanyagolva; a por teljesen belepte, az ablakok piszkosan és csupaszon meredtek, a kertet ellepte a dudva. Szabályt, kényszert és
