Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
12 t TÁROGATÓ büntetést nem alkalmaztak. Ez tavaly októberben volt s most felülvizsgálták a helyet. Az egész lakás csak úgy ragyog a tisztaságtól, az ablakokon saját készitményü csinos függönyök vannak, a szobákban virágvázák friss virágokkal s a kertben egy csomó zöldség olyannyira, hogy nemcsak önmagukat tudták bőségesen ellátni, hanem a piaci árusításukkal külön jövedelemre is tettek szert. A fürdőszobákba porcellán kádakat szereltek be pasztell színekben. A legérdekesebb az egész dologban az, hogy a leányok a börtöngondnokok minden rábeszélése ellenére se akarják elhagyni ezt a helyet. A legnépszerütlenebb norvégek. Egy norvégiai heti lap kérdezte meg az olvasóit, hogy kiket tartanák a legnépszerütlenebb honfitársaiknak a quislingeken kívül. A pálmát Sonja Henie és Kirsten Flagstad vitték el, de elég szavazatot kapott Trygve Lie is, mert őt gyanúsítják azzal, hogy a Spitzbergákban katonai bázisokat ígért az oroszoknak. (Sonja Henie, a korcsolyázó bajnok, tudvalevőleg igen fösvény s még a saját honfitársai javára se tett semmit; K. F. a nácikkal barátozott s most szeretne a newyorki operához visszajutni.) Sikeres prédikáció. A németországi düsseldorfi újságok közölték az alábbi hirt s az amerikai lapok is átvették. Egy bajorországi lelkész találkozott egy asszonnyal, aki 60 fontos krumplival telt zsákot cipelt a hátán. Mikor beszédbe elegyedett vele, az assony elmondta, hogy öt gyereke van, azok számára viszi a krumplit, amelyért az arany jeggyürüjét kellet odaadnia. A következő vasárnap a lelkész keményen kiprédikálta az esetet s hangsúlyozta, hogy a legközelebbi prédikációjában megmondja a fármer nevét, ha az addig vissza nem küldi a gyűrűt. A következő héten pont nyolc jegygyűrű érkezett a címére. Kik a vezetők? Az Egyesült Államokról van szó, ahol egy közvéleményt kutató intézet kérdést intézett a lakossághoz arra nézve, hogy kikben bíznak meg leginkább. Öt év alatt a papokban való bizalom megkettőződött, mert mig 1942-ben 17.5% ismerte el őket vezetőkül, ez a szám most 32.6%-re ugrott fel. A politikusok ellenben leestek 27%-ről 15-re. Mig arra a kérdésre, hogy kik tettek legkevesebb jót az Egesült Államoknak, a nagyközönség mindenütt azt válaszolta, hogy a munkásvezérek. Moziszinésznők. Az amerikaiakról mondott szigorú kritikát a kiváló európai direktor, Fritz Lang. Leplezetlenül kijelentette, hogy az amerikai moziszinésznők nem tudnak alakítani. “Nézzük csak pl. Lana Turnert, Gene Tierneyt és Ann Sheridant”, mondta Lang, “akármelyikük éppoly jó, mint a másik kettő és egymást tökéletesen helyettesíthetik minden szerepben. Nem alakítanak ök, hanem egy stilizált szerepet játszanak. Akármelyik képben szerepelnek, mindegyikben pont ugyanazt a “glamour-girl”-t adják. Az egyéniségüket hamarosan elvesztik s aztán már nem is próbálnak játszani.” Lang nagyon dicsérte Deborah Kerr-t, Celia Johnston-t és Valli-t. “Van bennük bizonyos frisseség, amelyet a hollywoodi életkörülmények közt nehéz feltalálni. Aztán még él bennük az a régimódi felfogás, hogy a színésznőnek játszani is kell tudnia.”. “Nézzék Marlene Dietrich-t. Nagy színésznő volt, de aztán Hollywood amerikaiasitotta”. A tudós figyelmeztetése: “A demokráciát csak úgy lehet maradandóan elérni, ha a szabadságot szocialisztikus irányban vezetjük, azaz ha a termelő főosztályt ellenőrizzük, hogy “mindenki érdekében” dolgozzék. A “mindenki érdeke” azonban nem jelenti minden magán polgár érdekét; nem jelenti azt, hogy mindenki vakon fogyaszt annyit, amennyit tud ... Ez a rend vagy igazi rend lesz, ahogy azt a tudomány, filozófia, vallás diktálja, azaz a plátói keresztény állam rendje, vagy felforgatott rend, ahogy azt a zsarnok titokzatos véleményei és érdekei diktálják.”—John Wild, Harvard professzor, Plato’s Theory of Man c. müvéből.
