Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-09-01 / 3. szám
10 TÁROGATÓ táraikba. És hogy az olvasóknak fogalmuk legyen arról, hogy Ács Tivadarban milyen lélek van, az első fejezetéből leközöljük a következő bennünket, külföldi magyarokat, olyan közelről érintő sorait. Ács Tivadar szól: “Ezek a dokumentumok, amelyek itt következnek, talán történelmi dokumentumok, talán nem. Történeti dokumentumok, mert a Világos után feltámadó magyar életharc bizonyságai, de mégsem, mert ezek a külföldi magyarság dokumentumai, már pedig a külföldi magyarságnak történelme nincs. Aminthogy a Nagyságos Fejedelem rodostói diplomáciai levelezése kiadatlan, annyira nem vette számba a magyar történelem Kossuth amerikai .beszédeit sem, holott ezek a magyar szellemiségnek legszebb virágait hordozták körül a nagyvilágban. Talán emberi dokumentumok volnának ezek? Mindenesetre azok. Az élet gyökerétől elszakított ember bizonyságtevései. A magyar paraszté, aki Dávid ajkán buggyant zsoltáros igézettel határt rendeltetett magának az Úristennel a iowai, vagy texasi határban, a kultur magyaré, aki az idegen csillagok fényében a legszörnyübb tragédia grimaszába torzítja lelkének végtelen kiáradását, a néhai való magyar főispáné, aki fejszét ragad és irtja az őserdőt, mint valaha irtotta a konvenciót, akit nem torpant sem magasság, se mélység, sem az idő, sem a csalódás, de ha sértés éri férfiemberi méltóságát, véres sikollyal válaszol. Ezek a dokumentumok mégsem egészen emberi dokumentumok. Többek annál. A magyar ember dokumentumai. A külföldre szakadt magyar ember bizonyságai. A fajtájabelit leghalálosabban gyűlölő magyaré. A fajtájabelit felmagasztaló magyaré. Aki előtt nincs Isten, ha az nem magyar Isten, aki" előtt nincs titok és nincs idegenség, de örökkévaló titok és idegenség önmaga, a magyar. Ezek a dokumentumok a fel-feldobott kő költészetének a dokumentumai. A visszahulló magyaré. A föld nagy golyóbis s ő mindenütt otthon van rajta. Párisban van a Bakonya, Clevelandben a Debrecene s Macao szigetén megáll a piacon és sommásokat szerződtet a jövő esztendőre, ha majd visszajön a két óceánon túlról, hát legyen neki nádvágója, talyigása, orosz asszonyának pesztonkája. S ha közben egy kissé király lesz a Tüzföldön, vagy Madagaszkárban, attól ő még tervezheti a Duna-Tisza csatornát, sőt az volna a rendellenes, ha ő Madagaszkárban nem ezt tenné. S mikor rászakadt a legnagyobb titok és idegenség, mint Berzenczeyre a sumali táborban, ő Kaukázusba megy magyart keresni s mikor felmagasztosult a washingtoni kongresszus termében, ő Hongkongba megy magyart keresni s mikor rabságot vállal, mert mégis “extra Hungáriám non est vita” s törvényhozóvá lép elő, magyart megy keresni Taklamakánba, vagy a Karakorumba, mert felsir benne a múlt, az öreg Cserey szava, Csorna diák áhítata. Ki érti ezt? Mert ez a titok, ez az idegenség. A magyar hazafivá — ahogy ezt a méregpoharas régi görögök értették — csak az országhatáron túl lesz:ezt értse úgy mindenki, ahogy érti. Idenhaza nem minden tett alázatos szolgálat, javadalmazás nélküli túlórázás a hazáért, a legszentebb templomért, amelyet a magyar csillagok kupoláznak be. Ez a templomszolgálat idehaza megszokott, stallumos, néha unalmas is. De ha elhagy az országhatár, a magyar csak ezt a templomot látja maga körül, feje fölött és szemhatára nőttön nő, látomásai megsokasodnak és áhítatot érez, mint rfíindenki, aki az Oltáriszentséget hordozza magával. Ez előtt a magyar előtt aztán nincs titok és idegenség, mert hordozza maga körül bárhová lép, ezt a legszentebb templomot”. Köszönjük Ács Tivadarnak ezeket a szép (és reméljük: igaz) szavait. A harmadik könyv Argentinából jött s Dr. Miklós Elemér irta Még egy csokrot címmel. (Buenos Aires, 1947). Ez már a negyedik Argentínában megjelent könyve és az egyikről a Magyar Mozaikról a Tárogató is megemlékezett. Ez is olyan, mint a Magyar Mozaik: egy sokat látott, sokat tépelődött magyar gondolkodó szelíd és igen élvezetes bölcsesége van benne. Úgy az otthoni, mint a külföldi magyaroknak egyaránt élvezetes olvasmány. Famentes papíron jelent meg tetszetős kiállításban s ez több, mint amit sok amerikai kiadványról el lehet mondani. A szerző cime: Buenos Aires, Suipacha 748. A könyvet tőle kell megrendelni s az ára másfél dollár körül van.
