Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)

1947-09-01 / 3. szám

Molnár Ferencről tanulmányt irt a magyar kultúra kül­földi ismertetésében fáradhatatlanul dolgozó Dr. Reményi József professzor (Cleveland) a Modern Language Asso­ciation of America 1946. dec.-i számába s ez különlenyomatban is megjelent (16 oldal). Anélkül, hogy ezt a komoly ta­nulmányt ezen a helyen kritizálni akar­nánk, megjegyezzük, hogy a végső so­raival egyetértünk, mikor a követke­zőket mondja Molnárról: His interna­tional fame brought him to the top of the theatrical world, proving that as an “export” writer of plays he entertained not only audiences of various nations, but called their attention to a Danubian country in which people speak and write a language that, although phil­­ologically and poetically isolated, can be used splendidly for the expression of universal sentimentality, gaiety, illus­­ionism, and ingenuity. (De szeretnénk megkérdezni, hogy mi Molnár Ferencnek a világnézeti jelentő­sége; hogy milyen erkölcsiséget képvi­sel a színdarabjaiban és egyéb Írásaiban; hogy egyáltalán meg tudta-e látni, hogy egy vajúdó korban élünk s az emberi­ség sorsa forog kockán? Mert ezek mind életbevágó kérdések és pedig olyannyi­ra, hogy minden egyéb elenyésző mellet­tük. Egy dolog jellemző Molnár Írói integritására: hagyta, hogy a Liliomból Carousel legyen. Ha aztán valaki azt vágja vissza a moralizálásunkra, hogy “az a jó üzletem­ber, aki azt adja el, amit a nagyközön­ség megvesz”, akkor azt kielégítő válasz­nak fogadjuk el minden kérdésünkre. Cz. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents