Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-01-01 / 7. szám
TÁROGATÓ 7 “Mózest?” — ismételte haragosan a tiszt. “Ki azzal a zsidóval.” A kert legtávolabbi zugában bokrok közé rejtették s igy nem veszett el. TARTÁSDIJ. A Stanford egyetem jeles lélekbúvára tanulmányozni akarta azokat az asszonyokat, akik az elvált férjeiket börtönre jutatták azért, mert nem fizették a tartásdijat. Szokásos amerikai módszerrel kérdőiveket küldözgetett szét és nagy meglepetésére vagy 800-at kitöltve kapott vissza. Huszonkilenc levél is jött, amelyek tele voltak gyalázkodásokkal s az egyik még azzal is megfenyegette, hogy megveri. A professzor rendbe szedte a beérkezett kérdőiveket s lesújtó eredményre jutott. Az elvált asszonyok két harmada vad gyönyört érzett afölött, hogy a volt férje börtönben ül. Vagy 300 hajlandónak mutatkozott személyesen meglátogatni a professzort s megmagyarázni neki olyan dolgokat, amelyekre a kérdőívek alapján nem tudtak kielégitőleg felelni. A professzor végső megállapítása az volt, hogy a nők 70%-je olyan lelki állapotban volt, amely veszdelmesen közeljárt a szadizmushoz. A tartásdijjal kapcsolatban két érdekes bírói ítéletet idézünk. Egy raktárnok 1600 dollárral volt hátrálékban a tartásdijában s panaszkodott a bírónak, hogy a jövedelme nagyon megcsappant. A biró arra Ítélte, hogy heti egy dolláros részletekben fizesse vissza a hátralékot, ami 40 évnél tovább tart. Brooklynban egy férfi 3300 dollárral volt hátrálékban s a biró azt is heti egy dolláros visszafizetésre Ítélte. Ez az ügy tehát belenyulik majd a huszonegyedik századba. KÖZKELETŰ TÉVEDÉSEK. Berger Evans, a Northwestern egyetem professzora, cikket irt azokról a meggyökerezett tévedésekről, amelyeket mindenki kételkedés nélkül elfogad (főleg azért, mert az életünk szempontjából amúgy se fontosak), de amelyek egyszerűen nem igazak. Egy párat kiválasztottunk, mert szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. Azt mondják, hogy az állatoknak csodálatos “ösztöneik”vannak, olyan képességeik, aminőkkel az ember nem rendelkezik, amelyek közeljárnak a természetfölöttihez. De a modern kutatás azt tartja, hogy az állatok ösztönszerü képességei csak fokozatban különböznek az emberéitől. Hogy a kutyák a jellemeket megítélhetik (s felismerik a kísérteteket), csak annyit jelent, hogy látják az ember idegességét s megérzik az izzadtságát. A .titokzatos irányitottsági érzékük, amely haza vezeti őket sok mérföld távolságból, még bizonyításra szorul. Ellene szól az a tény, hogy a főváros újságjaiban állandóan van egy tucat hirdetés eltévedt kutyákról, amelyek nem tudtak hazatérni a legközelebbi sarokról. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állatoknak is meg kell tanulniok az evés és járás alapvető cselekedeteit. A fiatal fókáknak meg kell tanulniok úszni, a madárfiókáknak repülni, a pókfiuknak hálót szőni. Az állat nem ismeri fel az ellenségét. A guinea-pig, amelyet az óriáskígyó táplálékául tettek be mellé a ketrecbe, napokon át teljesen gondtalanul él addig, amig a renyhe kígyónak étvágya támad a felfalására. (Tény azonban az is, hogy a T. szerkesztője, aki szereti a macskákat, minden macskát meg tud állítani az utcán, azt is, amely a gazdájától szalad el.) i’fi * i’fi Aesopus óta hisszük, hogy a hangya élelmiszert raktároz el télire s a tücsök, a nyár bohém-életű énekese hozzá megy el könyörögni a nincstelensége napjaiban. De a legtöbb hangya olyan élelmen él, amelyet nem lehet elraktározni, s a hangyák dermedtek télen. A tücsök akkor se enné meg a hangya táplálékát, ha felkínálnák neki s semmiesetre se kérné. A tücsök szorgalmas lény, amely a táplálékát úgy nyeri, hogy nedvekért fur a rostrumával. Az élete egyáltalán nem gondtalan s főleg a hangyák nehezítik meg, amelyek a lába közé furakodnak s elrabolják a munkája gyümölcsét. :;< :|í A vademberek nem vadak. De a civilizált emberek vadul bántak velük s most a “vad” jelzővel csak a lelkiismeretűket akarják megnyugtatni. «
