Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
I 6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 423 Queen St, W., Toronto, 2 Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Authorized as second class mail, Post Office Department, Ottawa. rágzik. Testvéri egységet akarunk csupán. Fiatal testvéreink szabadon választhatják a legjobb formájú kormányaikat.” Ez tényleg igaz volt; 1878-ban például a Bolgár Hercegségnek az oroszok alkotmányt adtak, mig magában Oroszországban az autokrácia maradt meg kormányzati formának. Ma a keleti és délkeleti európai országokban a “nemzeti frontokra” támaszkodó politika bizonyítja, hogy nem céloznak orosz mintára történő szovjetizálást. Bármennyire tökéletlennek is látszik a kormányzat kelet európai rendszere nyugat európai szemszögből, az oroszok számára megegyezéses megoldás. 5. A “front politika” gyakorlata. A “nemzeti frontok” felállítása a politikai életnek bizonyos egyötetüségét teremtette meg a balti és aegeusi tenger közti orszá gokban. Mindenütt a “nemzeti egység” fogalma uralkodik; majdnem mindenütt csatlós “statiszta pártokat” alakítottak, hogy a kommunista pártokat megfelelő, partnerekkel lássák el a “front” számára. Az apja ennek a gondolatnak a francia kommunista vezér, Maurice Thorez, aki már 1936-ban propagálta a “Francia front”-ot mint kiszélesített “Népfrontot”, de elejtette ezt a gondolatot akkor, mikor a szocialista párt szembeszállt vele. A Balkánon a “front” politikát először George Dimitrov léptette életbe, Bulgária “hazafias frontjának az alapitója”. A gyakorlatban azonban messzemenő különbségek vannak a különböző “frontok” közt. Jugoszláviában és Albániában a “frontok” csupán diszletek a kommunista párt uralma számára. Albániában nincs párt a kommunista párton kivül, csak “párton kivüli hazafiak”, és Jugoszláviában a front nem tartalmaz független nem- kommunista erőket. Romániában és Bulgáriában, a volt ellenséges országokban, amelyekben a politikai fejlődést a nyugati hatalmak szorosan figyelik, a frontok tartalmaznak a kommunista és statiszta pártokon kivül valóságos független pártokat, mint amilyen a “Zveno” Bulgáriában, vagy Románia nagy szociáldemokrata pártja Lothar Radaceanu vezetése alatt. Ezeket a pártokat is korlátozzák a cselekvési szabadságukban, de élénk vitatkozásokat folytatnak a kommunistákkal a “frontokon” belül. Azonfelül vannak valódi ellenzéki pártok, mint Nikola Petkov “Agráriusai” Bulgáriában és a “történeti pártok”, a Nemzeti Parasztpárt és Liberális párt, Romániában. Nyugati Csehszlovákiában, ahol a politikai élet alapvetőleg különbözik a szlovákiaitól, négy engedélyezett politikai párt egyeduralma van kommunista tultengéssel, amelyeket a nemzeti kisebbségek nélküli szláv állam gondolata tart össze. Szlovákiában és Magyarországon a kommunisták elvesztették a választásokat és ennélfogva képtelenek ugyanazokkal az igényekkel fellépni, mint más országokban, hogy a népek többségét képviselnék. Magyarországon a “Nemzeti Függetlenségi Front” csak mese, mert a legerősebb tagja, a “Kisgazdapárt”, jórészt tényleg elhagyta a frontot, bár névleg még hozzátartozik. Speciális helyzet van Lengyelországban, ahol a “statiszta pártok” jobban virágzanak, mint bárhol másutt és ahol állandóan uj kormány-támogató csoportokat alakítanak. A kormány-blokk pártjait, amely tartalmaz úgy lublini melegházi növényeket, mint valódi politikai életelemeket, főleg a szocialisták közt, az a félelem tartja össze, hogy a Mikola j esik párt győz és hogy újra elvesztenék a “visszanyert keleti területeket” akár úgy hogy Oroszország megharagszik Lengyelország hálátlansága miatt, akár azért, hogy a “nyugatiak nem bíznak a lengyel demokráciában.” Némelyek azt hiszik, hogy a “front politika” csupán átmeneti állapota a “keleti” vagy “partizán demokráciának.” Maga George Dimitrov támogat