Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
TÁROGATÓ 3 pánszláv felvonulás van összpontosítva, és Konstantinápoly kivételével, amelyért diplomata harc folyik. Tény, hogy a Szovjetunió a programmot a gyakorlatba vitte át, de nem egy romantikus ideológia kedvéért, hanem realisztikus megfontolásból; de a régi romantikát is felhasználták, hogy az uj orosz fennsőbbséget elfogadhatóbbá tegyék a “kisebb szlávok” számára. 2. A gyűlölet mint politikai eszköz. A pánszlávsággal és minden “pán” mozgalommal velejár a gyűlölet; hogy is lehetne máskép, mikor ez a gondolkozás olyasmit akar a gyakorlatban megvalósítani, amiért más népeknek kell fizetniök? A pánszlávság sokfajta gyűlöletet létesített. Némely pánszlávok, főleg a csehek és a német erdetü oroszok, mint Hildebrand, gyűlölték a németeket. Dosztojevszky pánszlávsága főleg törökellenes volt, mert a törökök voltak az ellenségei az orthodox kereszténységnek s igy nem voltak egyenrangú embereknek tekinthetők. Dosztojevszkyt a pánszlávsága tette angol-ellenessé, mivel az ő felfogása szerint az angolok segítették a törököket a Balkán szlávjaival szemben. A pánszláv gyűlöletnek a másik célpontját a magyarok alkotják, akik hosszú ideig elég paradox módon egyesítették magukban a szlávság elnyomóinak és a dunai haladás bajnokainak a szerepét. Tyucsev, a pánszláv költő, a magyarokat “ázsiai hordának” nevezte, amely felütötte a tanyáját az európai népek közepette, és azt tartotta, hogy lehetetlen velük megegyezésre jutni. Ma ez a sokféle gyűlölet ismét feléledt. Azt lehetne mondani, hogy ilyen gyűlölet Hitlernek, a nácizmusnak és a német uralomnak a gyümölcse, és ez igaz is bizonyos mértékben; ez legalább is megmagyarázza azt a gyűlöletet, amellyel a németek ellen vannak Kelet-Európa országaiban. Azt a tényt azonban nem teheti jóvá, hogy ez a gyűlölet nem tesz különbséget a bűnös és az ártatlan, a nácik és nemnácik közt, a fasiszta üldözők és azok áldozatai közt. A német-ellenes gyűlölet sújt olyan ártatlan áldozatokat, mint a németül beszélő zsidókat, akik túlélték a náci táborok borzalmait; olyan végletekbe téved, hogy Beethoven zenéjét betiltja. Az “uj szláv eljárás”, amely a háború alatt a szláv népeknek a támadóikkal szemben való közös küzdelméből fakadt, azóta már régen átment a támadásba s itt-ott brutális, primitiv faji és nyelvi jelleget öltött fel. A szlovákok meg nem üzent háborút * folytatnak Csehszlovákia magyar kisebbsége ellen. A jugoszlávok és bolgárok arról álmodnak, hogy Észak-Görögországot felosztják a szláv testvérek közt s erre nézve bejelentették az igényeiket a béke konferencián. A jugoszláv macedóniaiak az egykori komintern vezér, Dimitri Vlahov vezetése alatt követelik az “aegeusi Macedóniát” s a bolgárok George Dimitrov vezérlete alatt követelik keleti Thráciát. Eszünk ágában sincs mindezért a Keleti vagy Szláv Blokk tagjait okolni. A hivatalos görög körök nagy szenvedélyességgel gyűlölik az albán és szláv szomszédaikat, mig a görög kommunisták, akik megegyezést akarnak a szlávokkal, a haragjukat a törökök és angolok ellen irányítják. A törököktől a görög kommunisták Nyugati Thráciát követelik, úgy hogy a görög határ magának Konstantinápolynak a kapujáig terjedne. Ennek az igénynek semmi köze sincs a valódi görög nemzeti törekvésekhez s nyilvánvalóan csak arra való, hogy az orosz diplomáciai támadást erősítse a Dardanellák ellen. Ha a nacionalizmus gonosz erői egyszer kiszabadultak, nehéz őket újra megfékezni. Az oroszok képtelenek gátat vetni a nemzeti gyűlöletnek még ott is, ahol pedig szeretnék, például a “Szláv család” különböző ágai közt. így a lengyelek és csehek kimerülnek kis darab területek feletti vitatkozásokban, mindegyikük remélve azt, hogy a “nagy testvér” támogatását elnyeri a másik ellen. Ugyanaz áll az ukránok és lengyelek viszonyára. Az utóbbiak nem bocsátották meg az ukránoknak, hogy nemcsak hogy elcsípték tőlük Kelet-Lengyelország egy nagy részét, hanem hogy még többet követeltek; és hogy csak “a szovjet kormány nagylelkűsége” mentette meg Lengyelországot attól, hogy még több területet veszítsen a Curzon Vonaltól nyugatra. Az ukrán nacionalizmust fűti az a gondolát, hogy “az összes ukránokat egy nemzeti Államban” kell egyesíteni,
