Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-01-01 / 7. szám
TAROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKO’ AMBRO Kilencedik évfolyan ★ 7. szám ★ 1947. január ÚJÉV. Ha az újév jó alkalom uj elhatározások tételére, az okosság azt diktálja, hogy vigyázzunk arra, hogy milyen elhatározásokat tegyünk. Mi nem nagyon határozhatjuk el azt, ami másoktól függ, inkább csak azt, ami a saját hatalmunkban van. Minden siker: anyagi és szellemi egyaránt, csak részben függ minmagunktól, legtöbbször a körülményektől, attól, hogy a portékánk kell-e másoknak; a termés függ az időjárástól és minden árunk függ attól, hogy van-e piaca annak az árunak. A pénzszerzés, meggazdagodás ennek a sikernek egyik formája. Nem nagyon ésszerű dolog tehát azt határozni, hogy ebben az évben majd anyagilag fellendülünk, mert ez csak kis mértékben függ mitőlünk. Okosabb dolog olyan elhatározásokat tenni, amelyeknek a megvalósitása csak minmagunktól függ:ezek azok, amelyek a saját személyünk fejlődésére vonatkoznak. Tehát én nem azt tűzöm ki, hogy külsőleg gyarapodjak, hogy kivülről nőjjek, hanem inkább azt, hogy iparkodni fogok bensőleg nőni, az életemet elmélyíteni, több és tökéletesebb emberré válni. Röviden kifejezve:bben az esztendőben iparkodni akarok, hogy igazi kulturemberré váljak és jobban azzá váljak, mint eddig. Először is egy félreértést kell megszüntetnünk :nem igaz, hogy csak bizonyos, u.n. kényelemben elő emberek válhatnak kulturemberekké. Minden ember azzá válhat, mert nem a tudás mennyiségéről, hanem annak a minőségéről van szó; nem is annyira magáról a tudásról, mint inkább annak a helyes és kritikus használatáról. Ki a kultur ember? Kulturember az, akinek jól megalapozott világnézete van és annak megfelelően él. A világnézet feltétezi, hogy tisztában vagyunk a saját mivoltunkkal, a világban helyzetünkkel, a rendeltetésünkkel és a saját személyünkhöz szabott hivatásunkkal. Ami a saját mivoltunkat illeti, arról sokat lehetne mondani, de egy, igen fontos, meghatározást kiemelünk: mi s z ab a d o k vagyunk s szabadoknak kell maradnunk. A szabadságomat nem adom fel senki és semmi kedvéért, hanem, ellenkezőleg, iparkodni fogok még szabadabbá válni. Csak egyet jegyezzünk meg: az erkölcstelen ember nem szabad, s a Tizparacsolat megvalósitása a felszabadulásunk egyik eszköze. Mennél inkább iparkodik valaki minden külső kényszertől megszabadulni. annál inkább él emberhez méltó életet. Ami a világban való helyünket illeti: alá vagyok vetve a természeti törvények szükségességének és kényszerítő erejének, de képességem van arra, hogy azokat a magam szolgálatába állítsam. Tudom, hogy a méreg öl, de okosan használva, gyógyszer lesz belőle. Itt nyilvánvalóan nagy helye van a tanulásnak és a természet tanulmányozásában nincs megállás. Az egészségünk, a megélhetésünk és a mindenféle babonától való mentességünk nagy mértékben függ attól, hogy a természeti törvényeket mennél alaposabban ismerjük.
