Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)

1947-01-01 / 7. szám

10

TÁROGATÓ

kereskedő azt irta az árjegyzékébe, hogy “úgy látszik, a USSR az érdemrendjeinek a költségeit az amerikai bélyegvásárlókkal akarja kifizettetni.”

Elég jól veszik az angol gyarmatok béke-sorozatait, már csak azért is, mert ezek olcsók. De általában némi pangás van az amerikai bélyegpiacon egyrészt a karácsonyi vásárlások miatt, másrészt a sztrájkokat sokan megérzik.

Salvador két kis bélyegive igen szép; az ára 4 és fél dollár. De a protugáliai — indiai bélyegiv elég ritkának mutatkozik s az ára 4-5.80 között van a hirdetések szerint.

Népszerűnek ígérkezik Ecuador vallási sorozata, minden francia, belga és osztrák bélyeg.

A Vatikán bélyegei népszerűségben nőnek, ami általában áll az összes vallási jellegű bélyegekre. Jó volna, ha otthon ezt tudomásul vannék. Ausztria majd megfizetteti a kathedrálisai restaurálási költségeit a világ vallási jellegű bélyeget gyűjtőivel, miért ne tehetné ezt meg Magyarország is? Vagy nálunk talán nem pusztult el egy történelmileg jelentős kathedrális se'? De persze a most forgalomban levő magyar bélyegek kiállításával nem lehet propagandát csinálni se a magyar bélyegeknek, se a magyar művészetnek.

ATTILA

Regös Ének.

Irta: Finta Sándor (Folytatás)

XXVIII. Orleansi csata.

Hunvezérek hangja morgott,

Attila értelmén zsongott,

Égi csudáktól való megtorpanás. Dulásra vágyó hada előtt, visszavetésként langalik, lelkűkben hánykolódik:

Asszony szava, templom hangja mindad- Mig a vihar s orkán rombol, [dig, ahol vágyuk vésszel tombol, kielégül ösztönük.

*

Bízva Aetius szavában, dacolt Orleáns várában,

Rómának egy püspöke.

Amig megjön Róma hada, várát Hunnnak fel nem adja,

Kürtölte a kürtöse.

Adódott egy jóalkalom, hadserege leikéből.

Mely vezérit lázitotta, kötelékük lazította, barátság tűnt szemükből.

Kardja hegyét, földe bökte, Orleánst prédának lökte, ujongó seregének.

Ostromra fel!.. lovát hagyta, Orleáns lett vérben-fagyva, a város védelmében.

Szép Orleáns, tora-bora-lánya, Hunharcosok valahánya, nekiesett zabálni.

Parancsszóra hajlott volna?.... épeszűre, józan Hunra, nem lehetett találni.

Vége nem volt a prédának,

Harácsolt ki-ki magának.

Ütött óra?!. Vezényszóra?.. Mámorában a hadsereg nem figyelt.

*

A kezdeti szerencse, Aetikusnak kedvezett,

seregével, olyan percben érkezett, Attila hada nyakig volt a torban, úgy dőzsöltek, feküdtek a porban.

Hunok parancsszóra, későn ébredtek, a dinom-dánomért, nagy-árt fizettek. Megtizedelten, mig sorba-cihelődtek, Rómaiak könnyűszerrel, előnyhöz vergődtek.

Hogy serege józanodjón, csatasorban felvonuljon,

Attilának könny kiült a szemébe, mert elősször éltében,

Seregének hátrálót fuvatott.

Lovas-hada szuszhoz jusson, melytől a római fusson,

Katalonia síkját szemelte.

Sarkát ahol megvethette, hol a hadát rendbeszedte,

Aetiussal szembeszállni rendelte.

*