Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)

1947-01-01 / 7. szám

TÁROGATÓ v 11

XXIX.. Kataloni csata.

Mámorvesztett hadát, alighogy rendbe

hozta,

félmillió lovasát, félkaréjba vonta. Hunok akarata, harcravágyón degesz, kardjuk élesre köszörült, nyíllal telt a tegez.

Aetius egyesült hada,

Tíz nemzet ifja, virága, vénült törzse, ifjú ága, összefogott fia s lánya.

Az összes keresztény nemzetek, megmozdultak, összefogtak, egyesültek Hun ellen.

Hogy Ázsia erkölcsét, romlásba segítse, készenlétben, kéznél volt,

Róma minden, bűnnel gyűjtött, aranya, kincse.

S hogy elfordítsa a rettegett pogányt, Vesztegetésre hoztak, pénzt s leányt.

Győzők nyaka körül egy női kar,

Bár törékeny, borostyánt s babért tart. A nő, minden nő, ösztönből teszi, Győzők ittas mámorából, ha lehet, részét kiveszi.

*

Csatanapra, ragyogó hajnal hasadt.

Ily küzdelem, emberölés, eddigelé nem akadt.

Kataloni csatanapja,

történelem gyászos lapja, Emberéletben, oly kárt tett, történelemre, mély gyászt vet.

Ördög már rázta, csörgette a láncát, halál kész volt, ropni táncát,

Attila hívta Táltosát.

Jóslást kívánt, tudni vélte, csata végén, sereg élte, Bizonytalan visszavetést félte.

*

Vén táltosok gondfejtő esze, garaboncok segítő keze, felraggyan az oltár meze.

*

Hófehér mén érintetlen,

Vezetékén érintetlen,

Hagyja sátrát ékitetlen.

Nyereg soh’sem látta,

Fel nem tört a háta,

Simogatást álta.

Kilenc gerely hegye között övezve, vezették az áldozatot örvezve.

Ha nyugtalan és a gerelyt érinti,

Sors ellenáll s a szerencsét téríti.

Mig a dárdák hegye közé érkezett, a fehér ló, mint egy páva lépkedett.

Prüszköl, nyerit, mint egy bomlott, dárdák között hánykolódott, kitörése, a Sors ellen vétkezett.

Hogy nyugodjon, soká kellett unszolni, a Táltosnak gondot adott, egy döféssel leszúrni.

A johát kimetszve, oltárra emelték,

Vigyázták a felszállt füstjét, amig elégették.

Táltos, gyula, kádár, állnak környesköközépen a fő-főtáltos, [rül,

tekintete messze szálldos.

Kezében a lelet, de annak nem örül.

Szive elszorultan, lélekben borultan, eredményét az oltárnak, áldozásnak, tolmácsolta Atillának:

*

Csata vége kétes,

Pusztul aki vétkes.

Egy fővezér holtan terül, temetés lesz ékes.

*

Attila gondtelten, paranccsal rendelte: kemény-fából nyeregkápa, hogyha ő veszt, legyen máglya.

Égő máglyán, elevenen égjen el.

*

Seregét rohmamra, közeli oromra, kürtösinek rendelte.

Rivalgtak a harci kürtök élesen,

Hunok hadan tüzbe indult mérgesen. Rómaiak páncélosán,

Felfejlődtek hamarosan,

Hunrohamnak ellenálltak szélesen.

A nap lángszekere, taposta az időt,