Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-12-01 / 6. szám
TAROGATÖ 7 ,áju töltőtollal. De most egy uj •rült a piacra. Az uj töltőtoll jgy az árusítása első napján “a közönség meg fogja ostromolni az Kapuit, a boltot megszakítás nélkül aklatni telefonon s a leveleivel és telea. aival el fogja azt árasztani”. Legalább is ezt mondja a nemyorki Gimbelsék egyoldalas hirdetése a Times okt. 28.- i számában. Mást is mond. Megmondja a töltőtoll nevét is. Ez a Reynolds töltőtoll, mert a Reynolds aiuminiumos cég gyártotta. Hogy ki találta fel a töltőtollat, azt nem mondja meg. Talán mindezt meg se említenénk, ha valaki meg nem mondta volna, hogy az uj szerkezetű töltőtoll egy menekült magyar ember találmánya, aki Waterman-éknek kínálta fel, de mivel az uj toll a tintát fölöslegessé teszi s Watermanék nemcsak tollat, hanem tintát is gyártanak, nem vették meg. De ha mindezt a hirdetés nem is mondja még, azt elmondja erről az “atomkorszak-toliról”, hogy két évig ir újratöltés nélkül; hogy nem piszkol és az itatóst feleslegessé teszi; sohase folyik; vékonyan vagy vastagon ir, aszerint hogy milyen nyomást gyakorolunk rá; ir papírra, vászonra, ir a viz alatt; ir sztratoszféra magasságokban anélkül hogy folyna s hogy a chicagói Reynoldsék gyártják és árulják 12 és fél dollárért. Azt mondják, hogy ezzel a tollal a zsebünkben elmehetünk az Áleut-i szigetek körüli jégtáblákra, ahol a tintának hirét se hallották s felmehetünk húszezer láb magasságba vagy feljebb. Mindez rendben van. De mivel mi se jégtáblákon nem akarunk írni, se a levegőbe nem szállunk fel, se az Ontario tó fenekére le nem fekszünk, hogy a TÁROGATÓ Jegyzeteit megírjuk s amúgy is van töltőtollunk, hát ugyan miért költenénk 12 és x/i dollárt egy uj töltőtollra, mikor 12 és / dollárunk nincs is erre a célra? IRODALMI SIKER? Megszoktuk, hogy ideát az északamerikai kontinensen s persze főleg a határon túl, valamit agyonreklámoznak s akkor az nagy mennyiségben elkel. Az átlag ember aztán úgy okoskodik, hogy ha valami nagyon kelendő, annak jónak is kell lenni, tehat ő is megveszi s igy még jobban növeli a “sikert”. A tény persze az, hogy a piaci siker szükségképen nem jelent igazi értéket; igen sokszor csak annyit, hogy a holmi jól volt relámozva. A “holmi” nemcsak beretvapenge és paradicsomleves bádogobozban, hanem könyv is. Az amerikai könyvpiacnak mindig vannak szenzációi; rendszerint regények, amelyek második kiadást érnek, mielőtt az elsőt kibocsátották volna. A közelmúltban két ilyen könyvről tudunk; mindakettőt egész fiatal asszonyok írták s bár a komoly kritika csapnivaló rosszaknak találta őket, sok tízezer példányban fogytak el. Mindakét könyv sikamlós témájú, magyarán mondva: disznóság. A második könyvről még az az újság is lesújtó kritikát irt, amelyben több ezer dollárt fizet a kiadó a hirdetéséért. Azt mondta a könyvről, hogy kitűnő példája annak, hogy hogyan nem szabad regényt Írni. Egy newyorki napilap, amely ismert az egyenességéről, becsületességéről és szókimondásáról, utána járt az egyik “szenzációs siker” kulissza titkainak. Kisült, hogy a fiatal írónő, akinek “érdekes” múltja van, mert minden iskolából kicsapták, férjhez ment A Pénzhez. Megmondta A Pénznek, hogy Írni fog. A Pénz azt válaszolta, hogy rendben van, fedezi a költségeket. így aztán először is fogadtak egy ügynököt, akinek a dija huszonötezer dollár. Az ügynök elhelyezte a könyvet egy kiadónál azzal, hogy az erotikus olvasmánynak mindig akad olvasója, akármennyire nélkülözi is az az irodalmi jelleget. (Ebben igaza volt.) Aztán fél és egész oldalas hirdetéseket helyeztek el a kisebb-nagyobb újságokban s igy a szemét kinyomatásra került 57 ezer példányban, de nem csodálnánk, ha elfogya mégegyszer annyiban. Vigyázzunk a hirdetésekré. A hirdetések a pénz eszközei s a pénznek nincs lelkiismerete. M EGALÁZÁS. Megjelent a háború főbünöseinek a hivatalos arcképcsarnoka. Nem tudjuk, hogy az olvasók láttak-e már fényképfelvételeket gonosztevőkről? A rendőrség bűnügyi osztálya rendszerint két felvételt csinál; egyet élőiről és egyet oldalról. A fényképek mindig igen hűek, mert persze itt retusálásnak nyoma sincs: ocsmány arcok a maguk teljes ocsmányságában szerepelnek. Horthy Miklós arcképe is itt van a gonosztevők képtárában. Őt is elölről és oldalról vették fel. A kép természetesen mást mutat, mint amit az udvari fényképészei akartak elhitetni velünk: ez az igazi Horthyt mutatja. Az arca csupa keserűség, ami érthető, mert
