Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-12-01 / 6. szám
8 TÁROGATÓ rettenetes meglázó maga a felvétel. Az agyonlövetés ehhez képest kegyelmi aktus; ez a főbüntetés, ez a megalázás. Hogy is mondta Dr. Ley az öngyilkossága előtt? “A katonák jól bántak velem, de nem bírtam tovább a megaláztatást.” Majd jelennek meg könyvek a világ nagy gonosztevőiről s illusztrálva lesznek a Crippenek, amerikai gangsterek s egyéb sokszoros gyilkosok arcképeivel: egy kép élőiről, a másik oldalról. S ott lesz Horthy Miklós képe is, élőiről és oldalról. — A bűnügyi arcképcsarnok többi tagjai képét szemlélve, lehetetlen valami undorítót fel nem fedezni bennük. Gőhring profilja ugyan barátságos, de szemben a tekintete megzavartságot árul el (kokain?); Streicher minden szög alatt undorító pofa, a szexuális gonosztevőknek lehet ilyen elriasztó megjelenésük; Ribbentropp szemben mutatja a megöregedését és oldalt nagyon kellemetlen és mogorva arcot, ami ugyancsak feltűnő, mert megszoktuk a borügynökből külügyminszterré lett Ribbentroppnak a fölényes mosolyát; Rosenberg sötét tekintetű és aggodalmaskodó, ami nem csuda, ha meggondoljuk, hogy az oroszországi “kormányzósága” miatt az oroszok lesznek a fővádlói. Alfred Rosenberg “filozófiai” müveket irt, de mivel azok csak a náciknak jelentettek filozófiát s azok közt is csak a nemgondolkozóknak, aligha vonják értük felelősségre. ISMERTETŐJEL. Ha az embert nem tudnánk egy két vonásáról vagy jellegzetességéről felismerni, a művészi impresszionizmus nem tudott volna gyökeret verni s olyan hatalmas iskolává kifejlődni, amilyenné tényleg kifejlődött. A szemet a Biblia is a lélek tükrének nevezi s én sohase felejtem el Lacordaire arcképét a Louvre-ban: egy szempárban kifejezésre jutott az egész lelkesült és harcos személyisége. De az orra is jellemezhet valakit, vagy a fejének a körvonala; az a szög, amelyben a fejét hordja, a járása, a hangja, egy kézmozdulata: egyegy vonás, amelyben benne van az egész ember a mi számunkra, mert az az egy vonás olyan jellegzetes ,hogy az illető többi ismertetőjelét is felidézi. Egy régi jóbarátomat 18 éve nem láttam. Olyan helyen voltunk hivatva egymással találkozni, ahol sok ember van rendszerint együtt. Kiváncsi voltam, hogy hogyan fogom felismerni. Szétnéztem az amerikai konzulátusban ácsorgó emberek közt, u láltam senki olyanra, aki a barátom volna. S aztán az egyik ember mosolygott, nyen figyelmeztette arra, hogy most minő., rám mosolygott, mert engem nem látott, hanem a hivatalnokra, aki kiszolgálta. A mosolyáról azonnal ráismertem. Ilyen meleg, barátságos, a bensőnket megérintő mosolya csak Ignotusnak volt és van. Ignotus, a magyar kulturéletnek ez a büszkesége, 76 év terhét és 27 évi száműzetés keserveit és csalódásait hordozza, teljesen megőszült, de a mosolya ugyanaz, ami talán gyermekkorától fogva volt. Én Ignotust nagyon nagyra becsülöm mint irót, gondolkodót, embert, de legjobban szeretem a mosolyáért. Hogy ennyi csapás és száműzetés után is épugy tud mosolyogni, mint ahogy akkor tudott, mikor a világ békét és boldogságot Ígért, az jobban jellemzi az emberi kiválóságát, mint az összes előadásai és írásai, pedig ezekért nemcsak a barátai, hanem még az ellenfelei is elismeréssel adóztak neki. (Cz. A.) ORVOSOK. Egy amerikai újságíró (Ben Ames Williams) ugyancsak a nyakuk közé vágott bizonyos orvosoknak, akik a nagyképűsködésükkel vagy egyéb fogyatkozásaikkal inkább ártanak a betegeiknek, mint használnának. Ezt nem újságokban tette, hanem a Harvard egyetem orvosi fakultásának egyik termében, ahová meghívást kapott előadást tartani az orvosi ethikáról. Az előadásából bőséges idézetek jelentek meg a Newsweek-ben s onnan vettük át ezt a pár példát, amelyek tényleges megfigyelések leirásai. Egyik páciens felülvizsgálásért jött. Az orvos a mellére illesztette a hallgató csövet, a sztetoszkópot, hallgatott egy pillanatig s aztán nagy komolyan ezt kérdezte: “Mondta Önnek valaki, hogy szívbaja van?” A páciens megijedve válaszolta: “Nem. Tényleg van?” Az orvos anélkül hogy válaszolt volna, elhagyta a termet. A pácienst félelemben hagyta magára. Mikor egy páciens arról panaszkodott, hogy nem érti, miért fáj a feje, az orvos nevetve mesélte el azt az esetet, mikor egy másik páciens hasonló rejtély elé állította az orvosait s kisült, hogy agyhártya daganata volt. A páciens persze agyonrémült. Egy hetvenes korú asszony eltörte a csipőcsontját. Mikor felépült, az orvos keményen figyelmeztette ara, hogy most minden
