Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-12-01 / 6. szám

4 TÁROGATÓ kell megszüntetni. Ilyenforma kiindulással kezdődik egy chicagói professzornak, William F. Ogburn-nek az elmélkedése az atombomba következményeiről. Ogburn szerint Washingtont egész apró részletekre kellene osztani s ebből x\meyika lakosságának csak haszna volna. Hetvenöt millió amerikai lakik ma városokon kívül. Ha a ngayvárosokat szétdarabolnák, ezeknek a vá­roson kívülieknek jutna a színházakból, szim­fonikus zenekarokból és egyéb olyan szórako­zásokból, amelyekből eddig csak a metropoli­sok lakói részesültek. De persze nem ez az elsőleges kérdés, hanem inkább az, hogy le­het-e az ipart és munkás utánpótlást úgy de­centralizálni, hogy az ipar hatékonysága nem szenved. És ha nem lehet, hát nem marad más hátra, mint elhatározni magunkat, hogy mit akarunk inkább: ipari hatékonyságot vagy biztonságot. Ogburn tisztában van a nagy ipari centru­mok felbomlásának a gazdasági következmé­nyeivel. Készáz olyan város van az Egyesült Államokban, amelyeknek több mint ötvenezer lakosuk van s összesen 50 millió. A feladat az, hogy a kétszáz városból ezret csináljunk. Az épületek értéke kb. 150 ezer millió; ehhez kell adni a telek értéket. A költség tehát kb. 250 ezer millió dollár volna. Ez még mindig kevesebb, mint amennyibe a jelen há­ború került s valószínűleg csak töredéke an­nak, amibe egy harmadik világháború kerül­ne. De egész biztosan nyernénk biztonság­ban, napsugárban, egészségben és terünk volna repülőgépek számára, ha a nagyvárosokat fel­darabolnák. Az uj városokat gondosan kellene tervezni. A régi kerék formájú városokat ut mentén felépített városokkal kell pótolni. Az útra kihúzott hosszú kötelet nehezebb eltalálni, mint a kereket. Ha a repülőgépeket atomerővel lehet hajta­ni olyan magasságokban, ahol a légellenállás elenyésző, a kétezer mérföldes sebességet órán­ként el lehet érni s akkor a földgömbön egy hely se volna messzebb hat óránál. Valaki elhagyhatná a színházt Londonban vasárnap reggel 1 órakor s még szombat este (az előző szombaton!) megérkezne New Yorkba. Az atomenergia előállítási költsége jelenleg igen nagy s igy ez az energia nem versenyez­het a szénből és olajból nyerttel. De majd leesik az ára s akkor az áruk értéke is leszáll és az életstandard emelkedik. Mindezt sokkal jobban lehetne megvalósí­tani, ha az atomvizsgálatok titkait közkin­csekké tennénk. * * * Az atombomba problémáinak a megbeszé­lésére Attlee angol miniszterelnök átjött az Egyesült Államokba, hogy Truman Elnökkel közös határozatot hozzanak. Ez a határozat megjelent s a következő jelentős részletet tar­talmazza: “Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az atomenergia gyakorlati alkalmazására vonatkozó részletes információ, mielőtt lehet­séges hatékony, kölcsönös és kényszerítő erővel biró s minden nemzet által elfogadható bizto­sítékokat kitalálni, hozzájárulna az atombom­ba problémájának a konstruktiv megoldásához. Ellenkezőleg: azt hisszük, hogy ellenkező ered­ménnyel járna. Hajlandók vagyunk azonban megosztani kölcsönösségi alapon a többi Egyesült Nemzetekkel az atomenergia gyakor­lati ipari alkalmazására vonatkozó részletes in­formációt abban a pillanatban, amint haté­kony és kényszerítő erővel biró biztosítékaink vannak arra nézve, hogy destruktiv célokra nem használható fel.” Ez annyit jelent, hogy az atombomba titkát nem adják ki s ennek politikai és tudományos kö­vetkezményei lesznek, olyanok, amelyek­nek a kívánatossága nagyon problemati­kus. (A TÁROGATÓ szerkesztője tisztá­ban van azzal, hogy se az angol, se az ameri­kai kormányt nem kritizálhatja az atombom­bára vonatkozó álláspontjukban és nem azért, mert ehhez politikailag nem volna joga (végül is demokráciában élünk!), hanem azért, mert a vitatkozási anyag nemcsak hogy nem áll egész terjedelmében a rendelkezésére, de még­­csak fontosabb részleteiben se. Mi mindig azt tartottuk, hogy a tudást közkinccsé kell tenni és pedig az emberiség közkincsévé. Hogy mások, vezető politikusok, ezt az elvet két­ségbe vonják, arra nézve nagyon komoly okuk­nak kell lenni, de ha tényleg van ilyen okuk, azt velünk nem közük.) Érdekes, hogy az atomenergia titokban tar­tása ellen az ipari érdekeltségek nem tilta­koztak. Valószinü, mondja a'New York Times cikkírója, hogy egy fontnál is kisebb súlyú 235-os urániummal vagy plutóniummal, a bomba tényleges elemeivel, világítani lehetne New Yorkot vagy Chicagót. De nem lehet addig, amig a bomba katonai titok. A katona­ság érdeke és a tudomány érdeke ellenkeznek. A katonaság érdeke és az ipar érdeke ellenkez­nek. Ez a titokzatosság meg fogja bénítani magát a tudományos kutatást. Titokban lesz minden atomkutatás Európában és Ameriká­ban egyaránt. Hol lesz az olyannyira fontos

Next

/
Thumbnails
Contents