Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-12-01 / 6. szám
2 TÁROGATÓ vesét. A kaszt-rendszer átkos, de mint minden sötét dolognak, ennek is van egy világosabb oldala. De soká nem mardhatunk itt, mert az idő rövid és még sok látnivaló van. Gyerünk a magyar kiállítást megnézni. . .Hornyánszky Miklós, a kiváló magyar kiállító művész, akinek a festményei két kontinens Műcsarnokaiban függnek, évről-évre szerepel a színes rézkarcaival és kisebb fesményeivel. Ezek már azok közé a kiállítási tárgyak közé tartoznak, amelyekre a kanadaiak számítanak. Sok elkel belőlük, de még több elismerés is hangzik. Főleg olyan kispénzű emberek részéről ,akik nagyon szeretnének venni, de nincs miből. (Hornyánszky mester dicséretére legyen mondva, hogy egy két alkalommal magyar vevők számára árengedményt adott. Ő is szereti a magyarokat!) Már másodízben szerepelnek egy másik magyar művésznek a dísztárgyai a magyar kiállításon, egy olyan hazánkfiáé, akinek a művészi tudásánál csak a szerénysége nagyobb. Tavaly nem irtunk róla, mert ő azt egyenesen megtiltotta. Az idén elfelejtette megtiltani s most megírjuk, hogy Bozsejovszky Petrik János, akinek a porcellán-diszitményei, a Royal Petrik néven ismertes fülbevalók, brossok, virágos díszítmények, amelyekről Kanadában és a USA-ben hosszú és nagyon elismerő cikkekben számoltak be vezető folyóiratok, a mi karácsonyi vásárunkon is igen nagy és méltán megérdemelt sikert arattak. Bár az ő műtárgyait Toronto legelőkelőbb store- jai árusítják, a Church vásárán külön vevőközönsége van. Persze főleg leányok és asszonyok lelkesednek érte, de férfi részről is sok dicséretet kap, ami nemcsak önzetlen, hanem sokszor veszedelmes (mert költséges) is. A magyar kézimunka csoport kimagasló két alakja két magyar ruhás baba; Bódi Józsejné készítményei a szokásos Ízléssel és aprólékos gonddal megcsinálva. Ilyen babát annyit tudnánk eladni, amennyi csak volna; de a háború megölte a babagyártást s nem volt mit felöltöztetni. A kézimunkákat megbámulják és megdicsérik a látogatók, de venni nem tudnak, mert alig van eladni való. Nem érdektelen megjegyezni a minták változatosságát és a munka-fajták ornamentális különbözőségét. Ez nem minden népnél van igy, amint majd látni fogjuk. — Czeglédi Jánosnak nagyon jó neve van, nemcsak a demokratikus magyar ügy érdekében tett fáradozásaiért, hanem mint müasztalosnak is. A három párnázott zsámolya- az ízléses és szakavatott munkájáról tanúskodott. — A magyar osztályban volt a filatelikus anyag kiállítása: jó bélyegek sok országból jutányos árakon. Végül is az ifjúságnak is kell adni valamit, ha az a valami mindjárt a felnőtteket is kielégíti. Nem szívesen ugyan, de végre mégis hátat fordítunk a magyar kiállításnak s szemben állunk a kanadai házi ipari szövetség kiállításával, amely ízléses és egyszerű. Jórészt szövöttesek vannak kiállítva s egy pár fafaragvány és cserépedény. Ezek Quebecből jöttek s a montreali központi iroda küldte át buzdításul az ontariobelieknek. De Ontario szelleme más, mint Quebec-é. Itt nem nagy a lelkesedés otthon is dolgozni a gyári vagy irodai munka után. Hogy Quebecben ez a lelkesedés van-e meg vagy a gyári munka hiánya bírja rá az embereket ilyenfajta munkák végzésére, azt nem tudjuk. Egy bizonyos: a québeci szövések pompásak. A vásárral kapcsolatban egy színes filmet is mutattak be a québeci házi iparról. De most már annyit ácsorogtunk, hogy ideje lesz valahol leülni. A magyar helyiséggel szemben van a teás-terem, amelyben teát és süteményt szolgálnak fel, ha helyet találunk a leülésre. Épen azért itt nem sokáig maradunk, mert a bejárat előtt felsorakoztak a teára szomjazó látogatók. Elindulunk az alvilág felé megnézni, hogy mit lehet arrafelé látni... Csehszlovákiának rigyelemre méltó kiállítása van egy pompásan kivlágitott szobában, amelyben imnden nagyon jól érvényesül. A csehszlovák anyag eredete más, mint a magyaré. Ez mind óhazai anyag, amelyet a menekült csehek (jórészt pénzes emberek) hoztak magukkal. Feltűnt egy pár szép cseh üveg, egy gomb és zsebkendő gyűjtemény és kézimunkák, amelyek szlovák eredettel bírván, nagyon hasonlítottak a magyarokhoz. Innen átmentünk egy másik terembe, amelyben az ukránok, japánok, finnek és észtek foglaltak helyet. Lássuk őket egyenként. Az ukrán kézimunkáknak sajátos jellegük van s bár vagy 17 éve csodálom meg őket, nem tudok változatosságot felfedezni. Ugyanaz a sötét szinhatás, ugyanazok a geometriai figurák mindenütt (még a vázáikon is), ugyanaz a szemölő apró öltés és ugyanaz a rengeteg munka. Az ukrán munkás az egész rendelkezésére álló teret betölti a díszítő öleseivel, még akkor is, ha kevesebb díszítéssel jobb eredményt tuda elérni. Egy ukrán ingujjason annyi munka van, hogy azt órabéres számítással sohase lehetne megfizetni. De ez csak