Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-12-01 / 6. szám
TÄROQATö HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI’ DR.CZAKO AMBRO Nyolcadik évfolyam ★ 6. szám ★ 1945. december. KARÁCSONYI VÁSÁR. A torontói Church of All Nations karácsonyi vásáráról már többször megemlékeztünk; most megpóbálom leírni az egészet, ahogy az idén lefolyt. A karácsonyi vásár jórészt Európát jelenti némi kanadai hozzáadással. Európából bevándoroltak holmiait állítják ki; ők szórakoztatják a közönséget a műsoros estéken; 6 utánuk érdeklődnek a jórészt kanadai bennszülött látogatók. Négy napos esemény s a Church minden helyisége a vásr céljait szolgálja. A látogatót a Church hall-jában egy nagy Krisztus-kép fogadja: Krisztus szól egy csomó fajhoz és nemzethez rajta, amithogy Krisztus tényleg minden fajhoz és minden nemzethez szól kivétel nélkül, mert Krisztusnak se választott népié, se választott egyéne nincs; Ő mindenkinek hirdeti a szerető, megbecsülő összetartozandóság evangéliumát. Krisztus vallása egyetemes vallás: a felekezetiség Krisztusellenes; mindenkinek kötelessége abba az emberi egységbe tömörülni akarni, amely nem ismer széthúzást, ellenségeskedést, faji vagv népi gyűlöletet, amelv nem ismer háborút. Mi Krisztushoz tartozunk, tehát a néger, a zsidó, a német és a japán ember épugy testvérünk, mint a magyar, ha mindjárt a magyart talán jobban is szeretjük minden másnál. Ezt a Krisztus-képet sokan megnézik, de csak Isten tudja, hányán gondolkoznak a figyelmeztetésén. Pedig ideje volna gondolkozni rajta, mert az erőszak ugyan sohase fog se békét, se rendet teremteni ezen a földön, hanem egyesegyedül a Krisztushoz való tartozandóság. Nem politikai hazzátartozás, hanem benső meggyőződésből fakadó. . . . A hall-ban árulják a süteményeket. Ezek jórészt a magyar nők sütőmüvészetét és szorgalmát dicsérik s rendszerint hamarosan elkapkodják őket, akármilyen nagy mennyiségben érkeznek is be. Felírások hirdetik, hogy merre vannak a kiállítások. Nézzük meg, merre menjünk. Fenn vannak az indiai, magyar és kanadai kiállítások s ugyancsak fenn, a fennső emeleten, szolgálnak fel teát s a felső kápolnában mutatnak be egy színes filmet a kanadai szövő, könyvkötő és egyéb házi (nem gyári!) munkákról. Az első látogatásunk az indiai kiállításnak szól, ami itt helyén való, mert a Churchnek van indiai tagja. Indiából visszatért misszionáriusok kölcsönözték a tárgyakat s mivel ők maguk válogatták őket össze, nem a sablonos réz hamu-és gyertyatartóból állanak, hanem érdekes szövöttekből, hindu felirásu templomi edényekből, vendégpip>ából és máh olyan tárgyakból, amelyek sejttetik velünk a misszionárius érdekfeszitő magyarázata nyomán, hogy még van nép, amely a maga életét éli külsőleg és bensőleg egyaránt s nem akarja a nyugati civilizációt utánozni. A réz-tárgyak művészi egyszerűsége, szolidsága (a hamutartó nem dűl fel) és szakszerűsége époly bámulatos, mint az olcsó ára. Az ár olcsósága a kapitalista kizsákmányolás egyik fejezetébe tartozik s arról itt nem beszélünk, már csak azért sem, mert az indiai kiállítási anyag egy tárgya se volt eladó. De a művészi kiválóságot megérdeklődtem s a következő felvilágosítást kaptam. Indiában a fafaragás, rézbetét s egyéb hasonló munka családi jelleg. Egy-egy család már évszázadokon át csinálja s az apa müvét tökéletesíti a fiú, akitől elvárják, hogy rézmunkas létére ne fafaragó család leányát vegye feleségül, hanem lehetőleg egy másik rézmü-
