Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-11-01 / 5. szám
2 TÁROGATÓ macskája, bibliája, papagálya van vele, s türelmesen simit egy deszkát, amelyet polcnak szánt vagy válogatja a legjobb magvakat a jövő tavaszi vetés céljaira. Pompás éjjeli olvasmány. Mikor lefeküdtünk, nem akarunk olyan könyveket olvasni, amelyek felizgatnak bennünket a problémáikkal, hanem inkább olyanokat, amelyek megnyugtatnak. Nem kérdéseket akarunk, hanem válaszokat. A Robinson Crusoe válaszol az élet problémáira. A magányosságban, de biztonságban levő Crusoe bennünk is felébreszti a nyugodt biztonság érzését s ez a legjobb álomba ringató. Bensőséges hálája a kis örömökért szintén ragadós; ugyancsak a szellemének férfias és előrelátó egyszerűsége. Az élet kuszáltságait meg lehet közelíteni a Crusoe módszerekkel, ha mindjárt persze nem is valamennyit. Aztán milyen pompás gondolat az, hogy mi, akiknek soha sincs időnk, olyanról olvashatunk, akinek tengersok ideje volt. Robinson Crusoenak az idő nem számit, annyira nem, hogy mennél tovább tart valami, annál jobb. Milyen más a mi életünk! Valahányszor olvassuk, ismételten meghat bennünket Crusoe félénksége. A krízisek idején nagyon jól megállja a helyét, de egyébként milyen félénk ember! A jövő sok gondot okoz neki s állandóan számol a veszélyekkel és balesetekkel. Mikor látta a lábnyomokat s a csontokat a tengerparton, nemcsak “minden vallásos reménye és Istenben való bizalma tűnt el a félelme következtében ”mondja ő nekünk-, hanem két évig még a puskáját se sütötte el, hogy annak a füstje el ne árulja s a hőség ellenére se ment ki fegyver és két pisztoly nélkül. Persze mikor a vadak tényleg partra szállnak, kitűnő hadvezérnek bizonyul s hidegvérrel küzd. De két évig aggodalmaskodott, mikor minden más ember már teljes biztonságban érezte volna magát két hónap alatt. Mióta csak megjelent, a Robinson Crusoe kedvenc olvasmánya volt minden fajta és állapotú embernek. Először 1719-ben látott napvilágot Anna királynő idejében. Nagy volt akkor az érdeklődés az utazások és idegen országok iránt s bár ez az érdeklődés Errzsébet királynő uralma alatt is megvolt, most össze volt kötve a kereskedelem és gyarmatosítás érdekeivel. Az akkori átlag angol ember töéletesen megértette Crusoe kalandos nyugtalanságát s azt a majdnem komikus óvatosságot, amely kisérte. Anglia ebben az időben már nem volt az Erzsébet-kori Anglia; a középosztály már teljesen protestáns gondolkozásu volt s olyan kalandos személyt szerettek legjobban, aki az anyagi előmenetelt az erény jelének tartotta s azt hitte, hogy csak a gonoszakat éri balsors. Az Erzsébet-korabeli angolok még félig katholikusok voltak vagy félig pogányok, akiknek tetszett a tragikus eredménytelenség ragyogó látványa. De a Defoe korabeli átlag angoloknak ez bizony nem tetszett. Nem helyeselték volna a maga kedvéért irt regényt vagy a maga kedvéért vállalt kalandot. Ezért szerették azt a szerzőt, aki azt állította, hogy ő csak hűséges leírását adja egy ténynek azzal a céllal, hogy egy egészséges tanulságot érttessen meg az olvasóval. Légy türelmes és kitartó a legnagyobb nyomorúságban is és mindenekfölött bízzál a Bibliában — ez volt a tanulsága Defoe könyvének. Mi tartotta Robinson Crusoe-t az érdeklődés központjában több mint kétszáz éve? Maga a történet érdekes; érdekel minden embert minden korban: a magára hagyott ember küzd benne a sors viszantagságai közepette az életéért. Végül is ez az egész emberiség története dióhéjba foglalva. A Robinson Crusoe történetnek tényleg volt valóság-magva. Defoe könyvét tizenkét évvel megelőzte egy hajótörött tengerésznek, Selkirk Sándornak a története, aki a saját élményeit beszélte el. Ez a mag egy termékeny iró tolla alatt teljesen kihajtott; egy olyan iróé alatt, aki maga se lett volna tehetetlen, ha tényleg hajótörést szenvedett volna. A könyv világnézeti fontossága abban áll, hogy megindított egy irodalmi témasorozatot, amely ezt a földet akarja az ember kincsesházává és otthonává tenni. (Desmond Mac- Carthy cikkéből, amely a London Callingban jelent meg.) JUGOSZLÁVIA. A legtöbb idegen Jugoszláviában vagy szenvedélyesen a kormány mellett van vagy keserűen ellene. Vagy baloldaliak s azt mondják, hogy Tito marsai nem követhel el hibát, vagy jobboldaliak s nem tudnak semmi jót se meglátni. Politikai láz van a balkán államokban. Mi az, amit a politikától függetlenül látunk Jugoszláviában? Elsősorban a tömeglelkesedést. Nagyon egyszerű és sokszor nagyon kellemes módon jut kifejeződésre. A belgrádi hotelem nagy térre nyílik s a tér közepén szökő
