Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-11-01 / 5. szám
T A R O G A TÓ 3 kút van, amelyet éjjel kivilágítanak. Egyik éjjel láttam, hogy egy pár fiatal ember, iskolás korban levő fiú és lány, valamennyié kopottas ruhában, karba kapaszkodva körtáncot kezdett lejteni a szökőkút körül. Mások hozzájuk csatlakoztak s hamarosan vagy kétszázan tánvoltak és danoltak a szökőkút körül. Vagy félóráig figyeltem őket s mikor lefeküdtem, még mindig táncoltak. Ebben az országban szeretnek danolni. Danolnak a katonák, danolnak az iskolás gyerekek, amikor az előadó teremből az ebédlőbe mennek feleszámban mezítláb. A jugoszlávok danoltak, hogy elűzzék a háború borzalmait, most azért danolnak, hogy legyűrjék a béke bajait, amelyek ugyancsak nagy számmal vannak. Ez a lelkesedés segíti az ország felépítését. Mikor Macedóniában jártam, láttam a nagy munkatáborokat, amelyekben két-háromszáz jugoszláv munkás fákat dönt ki, deszkákat létesít, országutat épit, de valamennyi danolva végzi a munkáját. Ehhez hasonlót nem láttam Görögországban. A jugoszlávok most fejezték be az aratást. Rossz aratás volt. Az aratók maguk szervezték meg magukat nyolc órás felváltásra úgy hogy a napi 24 órából 24-et töltöttek aratásban. Belgrádban a szakszervezetek önként lemondtak a 8 órai munkanapról s megígérték, hogy az ipari viszályokat sztrájkok nélkül intézik el. A jugoszlávok lelkesedéssel dolgoznak. Egy angol őrnagy mesélte, hogy a Big Foot Wallace gabonahajót a dokkmunkások 6 nap alatt-rekord idő! — pakolták ki. Novisad mellett a Dunán hidat emeltek tisztán önkéntes munkával s ez a hid naponta 4 vonatot bír el, amelyek Belgrádból jönnek s oda mennek. A vasutak kijavitásában rendkívüli munkát végeztek. Most északról délre vonaton lehet menni, csak Macedóniában kell egy mérföldet gyalogolni. Személyszállító kocsik ugyan nincsenek s marhavagonokban kell utazni, de az ember csak odaér, ahova akar. A másik szembeszökő vonás a fegyelem. Jugoszlávia még mindig katonai állam s a hadsereg elbocsásáról nincs szó. Belgrádban éjféli záróra van. Ha az ember nincs otthon éjfélkor, akkor vállalja a következményeket. Bárhova megy az ember, engedélyre van szüksége. Őrök háromszor is megállíthatják az embert, mikor egy városon átmegy. A vizsgáló őr még egy cigarettát se fogad el. Ez nagy változás a régi Jugoszláviához mérve, amelyben mindenkit meg kellett vesztegetni. A jugoszlávok független emberek s mindenáron mindent maguk akarnak csinálni. Ostobaság azt mondani, hogy az oroszok vezetik Jugoszláviát. Egyetlen oroszt se láttam azokban a belgrádi hivatalokban, amelyeket meglátogattam. Hanem láttam fiatalembereket a montenegrói hegyekből, akik a partizánoktól tanultak meg olvasni s akik alig tudták kibetüzni az igazoló irataimat. A jugoszlávok uj hivatalnok-osztályt teremtenek semmiből. Persze nem valami jól működik, mert az uj hivatalnokok minden felelősséget a Központi Kormányra hárítanak, de erősen tanulnak és képzik magukat. Szegénység és romok mindenütt. Belgrádban sok a rombadőlt ház s füstös ablakkeretek merednek ránk. Majdnem mindenüvé gyalog kell menni, mert nincs közlekedési eszköz. A meglevő kevés ruházati cikk olyan drága, hogy csuda, hogy bárki is meg tudja venni. A középosztálynak csak arra van gondja, hogy előteremtse a jövő hónap élelmét. Az ószeres boltokban van bőven teás szervisz, fényképező gépek, levetett öltönyök és egyéb holmik, amiket a középosztály emberei azért adtak el, hogy legyen mit enniök. A kormány megpróbálta enyhíteni az élelmezési kérdést azáltal, hogy jegyrendszert vezetett be s árakat szabott meg. Belgrádban a kenyeret olcsón meg lehet venni jegyre. Más élelmek nem nagyon szigorúan vannak ellenőrizve, mert a kormány belátta, hogy semmiféle ellenőrzés se teremt elő élelmet. A háziasszonyok a husjegyükkel a mészároshoz mennek; várakoznak egész nap s végül nem kapnak semmit. Sokan persze ezt nem is tehetik meg. A parasztok inkább megtartják az élelmet, mintsem bevinnék Belgrádba, ahol olyan árakon kellene azokat eladni, amelyek nekik alacsonyak. Jugoszláviában most ugyanaz történik, mint a többi felszabadult országban:az élelmezés rosszabb, mint a német megszálás alatt volt. Pontos statisztikai adatokat nagyon nehéz bármiről is nyerni, mert a megszállás alatt a hivatalos könyvek elvesztek. Az UNRRA is csak nagyjában állapit meg mindent. Megbízható becslés szerint az állatállomány csak fele annak, ami a háború előtt volt; csak félannyi baromfi van s ennek következtében félannyi hús, tej és tojás. Egy jugoszláv szakértő szerint Boszniában magában 120 ezer ház pusztult el. A. szociális jólét minisztere szerint hetvenezer olyan árva van Jugoszláviában, aki apját és anyját elvesztette a háború alatt. Némely helyen az UNRRA képes volt a saját vizsgálatai alapján megállapítani a gaz-
