Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-11-01 / 5. szám
TAROGATÖ . HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA £S SZÓRAKOZTATÁS ÄRA SZERKESZTI’ OR.CZAKO' AMBRO Nyolcadik évfolyam ★ 5. szám ★ 1945. november. KÉT VERS. TRAGIKOMÉDIA. A vers szájából kiömlött a vér, a költő szemén felébredt a könny. A szónok tudta a szó mitsem ér, röhejt sejtett a világ, konok szörny. A képek arcán elaludt a szin, a szobor testén a csend unalom. S az állat, akár nőstény, akár him, nem bánta a sors szél-e, fuvalom. S mig a világ, e makacs szörnyeteg, a maga piszkát dallal keverte, bukfencet hánytak az ősförtelmek, s az Isten álmát az ember verte. HÍR A HÁBORÚ BEFEJEZÉSÉRŐL. A milliók rekedt torkában megállt az ágyú döreje. Ma fehér a nap, olyan fehér, hogy angyali a deleje. lm’ a tóparton meg szólított valaki s tépett örömként közölte velem, nincs háború, s én megéreztem, megéreztem, meg a fényt. A fényt, a fényt, melytől megborzad a setét szörnye, a veszély. A viz tükréből réam nézett a holt katona, már, nem fél. —Reményi József. ROBINSON CRUSOE TÖRTÉNETE. Sok ember sohse olvasta Robinson Crusoe-t. Csa1- íiiszik, hogy olvasták. Tagadnák, hogy .iem olvasták. Pedig tényleg nem olvasták. Amit olvastak, az valami ifjúsági kivonat volt, illusztrálva a kecskebőrös Crusoeval, aki vállán hordja a fegyverét vagy az esernyője van a kezében, aztán Péntek történetét, meg a homokban levő lábnyomokét és ez az egész. Nagyon közönséges önámitás azt hinni, hogy olvastuk azokat a könyveket, amelyekről mindenki beszél. Ismerek embereket, akik tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy olvasták az Elveszett Paradicsom-ot és Don Quijoté-t, pedig csak részleteket olvastak belőlük. Nem nagy baj származik ebből az önámitásból, hacsak az nem, hogy az emberek elmulasztják elolvasni azt, amit élveznének s amiből hasznuk volna. A Robinson Crusoe olyan történet, amely sikeres és kitartó törtetésről szól a kedvezőtlen életkörülményekkel szemben. A hős egész közönséges ember, átlag-ember. A könyv minden lapja azt sugallja, hogy érdemes gyakorlatinak lenni, hogy a dolgok a javunkra váljanak s hogy érdemes a napi szükségleteket komolyan venni s a holnapot, az unalmas holnapot, alaposan előkészíteni. A könyv szerzője. Defoe, éreztette azt, hogy ez a gyakorlatiság mulattató és kitűnő orvosságnak bizonyul a pesszimizmus ellen. És mivel a világ nagyon sokat piszkál bennünket és nagyon sokszor igénybe vesz, valóságos áldás a számunkra, mikor arra gondolunk, hogy Crusoe egyedül van a barlangjában, hogy felhúzta a létráját maga után, s csak a kutyája, két
