Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-09-01 / 3. szám
TÄROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKÖ AMBRO Nyolcadik évfolyam * 3. szám * 1945. September. JOHN STUART MILL A SZABADSÁGRÓL. A népies kormány elleni védekezés ép oly nélkülözhetetlen, mint a politikai zsarnokság elleni védekezés. A nép óhajthatja azt, hogy némelyikük egy részét elnyomja s ez ellen épugy óvóintézkedéseket kell tenni, mint a hatalommal való minden visszaélés ellen. Ennyit a legtöbb ember szívesen beismer, de azért nem próbált rátalálni az egyéni függetlenség és szociális ellenőrzés megfelelő elrendezésére. Ennek az értekezésnek az a célja, hogy a következő egyszerű elvnek szerezzen érvényt: az egyetlen cél, amely az emberiséget egyénenként vagy tömörültségekben (kollektive) arra jogosítja, hogy tagjai bármely számának a cselekvési szabadságát korlátozza, az önvédelem; hogy az egyetlen cél, amelynek érdekében a hatalmat jogosan lehet gyakorolni a civilizált közösség bármely tagja fölött annak az akarata ellenére, az, hogy megakadályozzuk azt, hogy kárt okozzon másoknak akár a cselekedetével, akár a tétlenségével. Bárki a viselkedésének csak azzal a részével tartozik felelősséggel a társadalomnak, amely másokat érint. Abszolút függetlenséggel bir abban a részében, amely csak őt magát érinti. Az egyén önmaga fölött, a saját teste és szelleme fölött, szuverén ur. Ez az elv megkívánja először is a lelkiismereti szabadságot a szó legátfogóbb értelmében, gondolat és érzés szabadságot; abszolút vélemény és érzés szabadságot minden tárgyra vonotkozólag, akár gyakorlatiak, akar elméletiek, tudományosak, erkölcsiek vagy theologiaiak, a szabadságot a vélemények me*ielentetésére és nyilvánítására nézve. Másodszor, az elv szabaddá teszi az Ízlést és foglalkozást; hogy életünk tervét magunk fogalmazzuk a jellemünknek megfelelően; hogy úgy cselekszünk, ahogy akarunk addig, amig embertársainknak kárt nem okozunk. Harmadszor, az elv megköveteli az egyének csoportosulási szabadságát bármely célra, amely nem tartalmaz kárt másokra nézve, feltéve, hogy a személyek felnőttek s nem kényszerítik őket s nem csapják be őket. Az egyetlen szabadság, amely megérdemli a nevét, abban áll, hogy a magunk javát a magunk módján iparkodunk elérni, addig, amig nem igyekszünk másokat a saját javuktól megfosztani, vagy nem állunk az utjukba, mikor azt el akarják érni. Az emberiség többet nyer azáltal, hogy engedi, hogy mások úgy éljenek, ahogy azt ők maguk látják jónak, mint azáltal, hogy egyeseket arra kényszerít, hogy úgy éljenek, ahogy a többiek tátják azt jónak. Gondolati és megbeszélési anyagokban a kényszert mindig törvénytelennek kell tekintenünk. Ha egy ember kivételével az egész emberiség azonos véleményen volna, az emberiségnek épugy nem volna joga elhallgattatni a magános véleményt, mint ahogy a magányosnak nem volna joga elhallgattatni a tbbiét, ha erre meg is volma a hatalma. A véleménynyilvánítás elhallgattatásának a különös gonoszága abban áll, hogy az egész emberi fajt, úgy a jelent, mint a jövőt, megraboljuk, azokat jobban akik eltérnek a véleménytől, mint azokat, akik tartják. Mert ha a vélemény helyes, meg vannak fosztva attól az alkalomtól, hogy a tévedést igazságért cse
