Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-07-01 / 1-2. szám

8 T Á R O G A TÓ életet élni akaró ember folytatott az eszközei romlottságával. Ő tudott a bajáról s azt egy balesetének tudta be. Ez aztán rögeszméjévé vált s minden tettében, szavában hibát fede­zett fel. Az erényeit ő maga bűnöknek, a leghelyesebb nyilatkozatait ferdeségeknek mi­nősítette. Egy beképzelt hibatudat beképzelt üldözési tudattal párosult. Csuda, hogy ennyi ideig is bírta a kegyetlen sorsát elviselni. “Bizony a fény édes s kellemes dolog a szemnek a napot szemlélni”• Eccles. 11, 7. HOZZÁSZÓLÁS “Tárogató” áprüisi számában Grób Ferenc­­t.ől levél jelent meg. melyben az Írója a “The Simcoe Reformer” vezércikkét ismerteti. És véleményét összegezve levelét azzal végzi, hogy “Nem kell sokat gondolkodni, hogy azt helyben hagyjuk, s akkor máris követjük”. Szerinte a cikk szívvel volt Írva, de az írójának a tollát is dicséri.” Misem könnyebb, mint valamit (sokszor elhamarkodva) helyben hagyni, amely nagyo­­nis meggondolandó. Mert necsak a benszü­­löttek szemüvegén nézzük a dolgot, hanem más oldalól is. Az idegen nyelvet jól és helyesen használni, nagy előnyünkre van, de mindamelett kellően valamit átérezni, csak édes anyanyelvűnkön tudunk. Éppenezért, parancsszóra, rendelet­re, de még kérésre sem tudjuk eldobni, mert a gyökér visszanyulik messze az őstalajba. “Rómában élj római módra” mondja a vezércikk. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy nincs a bevándorlók között egyén, aki ne igyekezne az itt talált életfor­mákhoz alkalmazkodni. De elhagyni min­dent, ami idegennek tüntetne bennünket dő­reség lenne: egyenlő az öngyilkosság kísérleté­vel. Kiölni magunkból anyanyelvűnkön ta­nult kultúrát, a bölcsődalt, a szavakat, me­lyekre édesanyánk tanított, -— szentségtörés lenne. Aztán ott van a kultúra utáni vágy, mely lelkűnkben él; de akik szakítanak a múlttal, azokban már a lélek félig halott. Ilyen félig eltemetett lelkű egyének, sajnos a mi magyarjaink között is sokan vannak, mert anyira igyekeznek a benszülöttek szekásait, jellemeit elsajátítani, hogy mint égett szárnyú pillangók hullanak alá, és temetkeznek a vagyonszerzésbe, mintegy kárpótlásául annak, amit lelkűkből már félig elvesz itek. Minek a sinlődést súlyosbítani a kényszer szakítással; érezzük és tudjuk, hogy “British subject” létünkre is csak “újonnan jöttek” vagyunk. Sőt megérzik ezt a már itt született gyermekeink is- Tehát a tökéletes beszéd sem mentesít a “megbélyegzéstől”. Százezrekre megy azon bevándorlók száma, akik alkal­mazkodásukkal a gyermekeiket nemis tanítot­ták az anyanyelvre, hogy megvédjék őket a megkülömböztetéstől. — Az eredmény? Szá­nalomra méltó. Érett, 20-50 év közötti, egyé­nek emlegetik, hogy a megkülömböztetést ők is érzik: Bár utóbbi időben /javult a helyzet, de addig korántsem kielégítő, mig érzékenyebb gyermekek nem ököllel vivják ki a jogot, ha­nem anyjuk keblén zokogják el, hogy isko­latársaik kiközösítik, mert szüleik csak beván­­dorlottak; s ugyanakkor teszik fel a kérdést: ÓH MAMA! Miért jöttetek ti ebbe az or­szágba? Igen! MIÉRT? MIÉRT?.... Az emberiséget három csoportra oszthatjuk. 1. Intelligens, megértő. 2. Kevésbé intelli­gens, vagy közömbös. 3. Kikben csak a leg­­lemibb intelligencia van jelen, s igy az önzésre, gyűlöletre és zsarnokságra hajlamosak. Ez utóbbiak miatt (kevés számuknál fogva) nem kellene sokat érzékenykednünk. Ellenben az általuk elhintett gyűlöletet átviszik a közöm­bös egyénekre, s kész a nemzetiségi, faji, vagy vallási gyűlölet; melyekből eddig az önző, kapzsi hatalmi vágyban szenvedőknek volt hasznuk, hogy ördögi terveiket végül a népek egymáselleni uszításával és mészárlásával egészíthessék ki. Őrömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy a nemzetiségi stb. válaszfalakat kimagasló egyének megértőén bontják le, és ébresztik politikai öntudatra, hogy a láthatár szabadabb legyen az emberiség számára­“NEPOLITIZÁLJUNK” Írja tovább a cikk, melyet Grób honfitárs úgy módosít, hogy “ne a benszülöttekkel”. Feltételezem, hogy nem rossz akarat vezette, de mégis igen fasiszta ize van e kijelentésének. Ma, amikor még gyermekeinket is kötelességünk politikai­­.lag felvilágosítani: Mennyivel inkább szüksé­ges ez egy felnőttel. Tudjuk, az angol nép zárkózott természetű, de ezt sem szabad álta­lánosítani, éppenugv, mint a magyarság kö­zött is vannak, kik a reakciós vezetőktől meg­­széditve a “NEMPOLITIZÁLÓ” álláspontra helyeszkednek (ha részükre a helyzet nem kedvező) még akkor is ha szülőhazánk sorsá­ról van szó, noha illetékes helyeken figyelem­mel kisérik működésűnket, és elvárják, hogy úgy hadi termelésben, mint szülőhazánk fel­­szabaditási küzdelmében erőnkhöz mérten kivegyük részünket.

Next

/
Thumbnails
Contents