Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 1-2. szám
TA ROG A TÓ 9 Azt is tudjuk, hogy a vezetőség között még sok a reakciós egyén, akik csak arra várnak, hogy nepolitizáljunk, mert igy biztosítva volna részükre a “zsíros fazék”; de nekünk, a népnek, éppen ezért kell éberséggel figyelni, és támogatni oly tiszta erkölcsű személyeket, kik életük példájával bizonyították be, hogy a nép érdekeiért küzdenek, és nekünk e küzdelemben őket támogatni kötelességünk is; ezért van szükségünk a politikai öntudatra, s itt megkapjuk a fenti kérdésekre a feleletet, mely társadalmunk mozgató ereje, s ez a POLITIKA, amely már milliók kezébe kény szeritett vándorbotot. Molnár Bélánál Pritchard, B. C. JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás ) Ha az ember az életét ennek szenteli, akkor ő maga bejut az Isten Országába; eléri az életcélját, mert betöltötte a rendeltetését. De akármit tesz is az ember e világban s a világért, amig a világ célját immanensen fogalmazza, azaz, amig a világot magát tekinti célnak, addig nem Krisztus ideáljának megfelelően él s a tragédiája, — elbukása egy küzdelemben, amely életcélját alkotta —, nem igazi tragédia, amint nem tragédia a betörő sorsa, akit a rendőrség elfog, mielőtt a pénzt megkaparithatta vagy élvezhette volna. Ez a hasonlat nem durva s egyáltalán nem felháborító, ha meggondoljuk, hogy az emberiség küzdelmében — pusztán a világ megjavítása céljából folytatott küzdelmében (a transzcendens cél figyelemre nem méltatásával folytatott küzdelmében) — benneszerepelt a francia forradalom vagy a fasiszta és egyéb forradalom, amelyek mindegyike csak méretben különbözik a betörő aktivitásától. A tragédia létrejöttéhez az kell, hogy az emberi küzdés célja a krisztusi ideál legyen, eszközei azok, amelyek az ideállal homogének, azaz krisztusi eszközök, s bukásának ilyen célért ilyen esközökkel vívott küzdelmében kell bekövetkeznie. De lehetséges-e itt bukás? Bukásról nyilvánvalóan csak akkor beszélhetünk, ha a megítélési normát máshonnan vesszük. Ha azt az embert, aki Krisztusnak Krisztus eszközeivel szolgál s akinek ezért ezen a földön csak üldözésben, nyomorúságban van része; vagy akit ezért az életétől is megfosztottak, a világ szerint ítéljük meg s sajnáljuk, hogy ennyi jószándék és helyes energia olyan rossz véget ért. De tényleg rossz véget ért-e? Ha a Krisztusnak krisztusi eszközökkel és módon élő embert a logikailag egyetlen helyes módon, Krisztus módján, Krisztus tanításának megfelelően ítéljük meg, akkor nemcsak hogy nem ért rossz véget, mikor a világ üldözte és tönkretette, hanem egyenesen elérte a célját. Szentnek indult s szentté vált, ami a lehető legnagyobb és 1 tökéletesebb állapot, amit ember egyáltalán elérhet. Itt tehát nem be, ölhetünk tragédiáról. A világ sohasem buktathatja meg azt az embert, aki Istenért él; csupán megölheti. Az embert csak önmaga buktathatja meg, s az :mber tragédiája abban áll, hogy felismeri a jót, az igazat, a helyeset, vagy az életében komolyan küzd, hogy felismerje s mikor többé-kevésbé az igazság utján van, a szenvedélyei, az ösztönössége, a hiúsága, a gőgje az útjába áll T mmmm
