Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-07-01 / 1-2. szám

T Á R O G A TÓ

7

Amely abban áll, hogy sohase kölcsönözz pénzt senkinek, kivéve ha nincs szüksége ráismerlek titeket, ti óvatos, konzervatív bankok!

Ha az emberek a házbérük megfizetése miatt aggódnak, nektek kötelességtek, hogy még egy nikkel kölcsönt is megtagadjatok tőlük; Ha ötven dollárt kémek a csecsemő költségeire, úgy nézzetek rájuk, mint Tarzan nézett a dzsungel majmára;

És mondjátok meg nekik, hogy mit gondolnak, mi a bank, s hogy jobb lesz, ha a a pénzt a feleségük nagybátyjától vagy nagynénjétől kérik.

De tegyük fel, olyanok jönnek be, akiknek már van egy milliójuk, de egy másikat akarnak a tetejére rakni,

Akkor csordultig vagytok az emberi jóindulat tejével s biztatjátok, hogy fogadják el minden cseppjét.

És kölcsönadjátok nekik az egymilliót, hogy legyen két milliójuk, s ez adja nekik azt az ötletet, hogy helyesebb volna, ha négy milliójuk lenne.

Mivel már van két milliójuk biztosítékul, nem ingadoztok másik két milliót adni nekik,

És az összes alelnökök helyeslőleg bólintanak a fejükkel,

És csak annyit kérdeznek, hogy a kölcsönzők haza akarják-e küldetni a pénzt vagy magukkal viszik.

De, kérlek, ne gondold azt, hogy én nem szeretem a bankokat;

Megérdemlik ők az elismerésünket és hálánkat, Mivel a köznek értékes szolgálatot tesznek, mikor kiküszöbölik a vadszamarakat, akik széltében-hosszában hirdetik, hogy az egészség és boldogság minden s a pénz nem fontos.

Mivel amint valami jelentéktelen pénzt kell kölcsönvenniök, hogy az egészségüket és boldogságukat fenntarthassák, éhenhalnak, s igy nem tudnak a jó öreg pénz ellen prédikálni, amit egyenesen gondviselésszerünek tarthatunk.

AZ A MÁSIK EMBER!

Ha a másik ember a maga útjához ragaszkodik, nyakas; ha mi tesszük, erősek vagyunk;

Ha nem szereti a barátainkat, előítéletes; ha mi nem szeretjük az övéit, annak a jele, hogy jó-emberismerők vagyunk;

Ha nagyon udvarias valakihez, hízelgő; ha mi vagyunk udvariasak, a tapintatunk jele;

Ha időre van szüksége, hogy valamit megtegyen, lassú; ha nekünk van időre szükségünk, ez azért van, mert megfontoltak vagyunk;

Ha ő hibát fedez fel, szőrszálhasogató; ha mi fedezünk fel, érzékünk van az igazi értékhez.

A POLINÉZIAI TÖRZSFŐNÖK HIRDETÉSE.

Az Amerivan Legion Monthly közölte a következő hirt; a guadalcanali katonai étterem hirdetési táblájára volt kifüggesztve az alábbi hirdetés, amelyet egy polinéziai törzsfőnök irt alá:

“Az amerikai katonákat arra kérem, hogy gondosabbak legyenek a nyelvük használatában, különösen akkor, amikor bennszülöttek segítik őket a hajóik, truckjaik kirakásában és az épületek emelésében. Az amerikai misszionáriusok sok évet töltöttek közöttünk s megtanítottak bennünket arra, hogy milyen szavakat nem szabad használnunk. Az amerikai katonák azonban mindennap használják azokat a szavakat s igy a misszionáriusaitok jó müvét aláássátok a meggondolatlan káromkodásaitokkal”.

KELEMEN GYÖRGY.

A hozzám irt barátságos, elismerő levelét a TÁROGATÓ megelőző számában közöltem. Azóta Kelemen György az élők sorából elköltözött.- Olyan egyéniség volt, amilyennek a levele mutata: a jót, igazat és szépet kereső ember egyénisége. Szorgalmas ember volt, aki a kenyérkereső munkája után otthon hegedükészitéssel foglalkozott; csak úgy időtöltésből, de nagy szeretettel és szigorú önkritikával. Én megbámultán a finom munkáját, de ő maga elégedetlen volt vele:keresett, kutatott a megfelelő fa, enyv és festék után. Ez a hegedükészités nyújtott békés pillanatokat a háborgó lelkének, amely egy nyugodt, szelíd, csendes burok alatt súlyos viharokat élt át. Ő, a béke és megértő szeretet embere, azt, képzelte, hogy gonosz emberek üldözik s neki ártani akarnak. Ez a tudat okozta a tragikus végét.

Az utolsó napjaiban sokszor meglátogatott, néha nap-nap után. Ha nem tudott eljönni, akkor leveleket irt. Az együttlétünk nagyon leverő hatással volt rám:minden mondata elárulta azt a küzdelmet, amelyet egy nemes