Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-07-01 / 1-2. szám

T A R O G A TÓ

6

TÁROGATÓ

A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D.

423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada

Printed by

THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada

Entered at Winnipeg Post Office as second class matter.

Kalandvágy hajtotta, űzte S mindaz, mi honához fűzte, Kevés volt, hogy visszatartsa, Velencei Markó Pált.

Ha a messzeséget nézte,

Vágyát napkelet tetézte.

Kincsre éhes kalmár énje, Elsodorta Markó Pált.

Sem családtól, sem a háztól, Búcsúzott kapufélfától, így neki vágott keletnek, Világlátó Markó Pál.

Hol a napot aranyozzák,

Holdat ezüsttel bevonják,

Kelet kincsek kamrája, Tömjén-füstös oltára.

Bibor-tetveket etetnek, Sáfránynyal sárgát festenek. Hernyó fonalazza selymét, Tevén szállítják e kelmét.

India fensikját ülte,

Himaláját megkerülte. Vándorutját fel nem adta, Bátran járta Markó Pál.

Mongolok harsogták: “Újra! Gengiskhán lett világ ura.” Számításból a nagy Khánt, Megkövette Markó Pál.

Markó Pál, igy Kinába ért, Tanácsadóként soká élt- Mint Kán barátja ődöngött, Kincshalmozókhoz szegődött.

Emberöltőn át kajtatott, Hallott, látott, vagy felhajtott, Gyűjtött sok tapasztalatot, Amig jött-ment Markó Pál.

Útjában sokszor megéhült,

Vénségére visszatérült,

Ganges szent vizében íürdött,

Rég nem látott Markó Pál.

Hogy a jött-ment hírét hallja,

Vezető népe s az alja,

Szép Velence tengerpartján,

Körül vette Markó Pált.

Szenttül hitték, hogy lódított,

Kis ügyhöz nagyot tóditott, Száz-milliós népről szólott,

Messziről jött Markó Pál.

“Ki neki vágott Keletnek,

Mint hite-hagyott eretnek,

Élte éltét földön futón,

Az nem lehet Markó Pál.”

Kalmár volt, ismerte népét,

Hogy elvegye kétség élét,

Felvágta kabátja bélét,

Jól számitó Markó Pál.

Mert kincsesei rakottan térült,

Aki látta, csak úgy szédült.

Jól tudta, hogy mit kapál,

Velencei Markó Pál.

Kalmár hódol hordott kincsnek, Arany’t tartják élet-iznek.

Drága-kőért lépre visznek.

Vagyont mutatsz?... .abban hisznek, Ha nem is vagy Markó Pál.

“A BANKÁROK OLYANOK, MINT BÁRKI MÁS — CSAK GAZDAGABBAK”.

Irta Ogden Nash.

Ez az ének a bankokat ünnepli,

Mivel azok tele vannak pénzzel, és mikor belépsz, csak csengést és pengést hallasz, Vagy talán olyan hangot, mint a szél zúgása

a dombok fái közt,

Ami az ezerdolláros, bankjegyek sürgését jelzi. A legtöbb bankár márványtermekben időz; Azért időzhetnek bennük, mert betétekre buzditnak és a felmodásokról lebeszélnek,

S főleg, mivel valamennyien betartanak egy szabályt s jaj annak a bankárnak, aki nem tartja be,