Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-11-01 / 5. szám
8 T Á R 0 G A TÓ két. A modern tudomány, sport, milyen széppé fejleszti a testet. Megszólítottam egy közelemben fekvő hölgyet, mint idegen érdeklődtem a város kulturélete felől. Világos, egyszerű kérdésemre igy felelt: He? Egy pillanatig még szánakozva néztem ezt a szép üresfejü nőt, aki minden idejét teste ápolására pazarolja, de a fejében semmi sincs, aztán elsiettem a láthatárról.” Utón, útfélen lehet olyan nőket látni, akik valamelyik ismert színésznőit utánozzák, hajviseletben, ruhában, arcfestésben. Vannak üzletek, ahol egy-egy női ruha százakba, egy szőrme kabát nehéz ezresekbe kerül. Látogatóba jött ismerőseimet vezettem körül, akik kisvárosi félénkséggel léptek a hires ruha üzletbe. Rajtam egy magam varrta nyári ruha volt, mosolyogtam az előzékeny kiszolgálókon, amint a drága holmikat elénk teregették. Hollywoodi tragédiák játszódtak le előttem, amig ezeket a tarka rongyokat néztem. A külső szépségért ölnek, elevenitnek itt, csak éppen a lélekről feledkeznek meg. Nem akad egy sem, aki Madame Curiet akarná utánozni. A lélek, melyben szeretet, jóság, isteni hit, örök szépség van, ftt teljesen ismeretlen. A szépséget fontokban, incsekben fejezik ki. Hogy milyen múlandó ez a szépség, elő példa a sok, pár év alatt lehullt, hollywoodi csillag. Hitetlenül rázom a fejem, mikor egy eljövendő szebb világról beszélnek. Ezek az üres fejű nők fogják a boldogabb családi tűzhelyet megalapitni? Talán felébrednek a nők, ha katonáink idegen országból hozzák ezrével a feleségeket. Lehet, hogy forradalmi változások lesznek. A nők megtanulnak főzni, gyermeket dajkálni és mindenek felett megtanulnak önzetlenül szeretni. Csak akkor merek egy boldogabb jövőben hinni. Szépség, ezer költő énekelte meg Salamontól kezdve napjainkig, és kifejlődött a testi szépség, de a lélek üres maradt. Uj világról beszélnek a politikusok és egy uj világról beszél a billia, ahol szeretet, békesség lesz. Ha a nők mindennap egy órát szánnának a lelkűk szépítésére, ápolására, — ez igazán nem sok — hiszem, hogy néhány év alatt megértő felebaráti szeretet uralná a földet. Kezdjük el azt a lelki szépség tanfolyamot még ma. Olvassunk verseket, tudományos munkákat, melyek az emberiség javát szolgálják, ismerkedjünk meg a gyermek lelki világával, próbáljunk elmélyedni egy-egy virág felett, vagy az asztalunkon levő gyümölcsön. Próbáljunk hálásak lenni mind azért amit Isten adott, hogy bennünket boldoggá tegyen. Jöjjünk közelebb Istenhez, az örök fényhez és akkor az Ő szeretete sugárzik át a testünkön. Ez lesz a halhatatlan, örök szépség.-—Dudásné Gólya Margit. RAPSZÓDIA. Irta: Fint a Sándor. Ital a bor s nem a lőre, Ezt hajtogasd s ne légy dőre. Ne törődj vizes korsóval szakadatlan.... Bor hajtja élet-orsódat, lankadatlan, Bufelejtőn, gondhagyón, Mig felakadsz a falón. Mert az élet, alig egy arasz. Tied, amit magadnak aratsz. Sirodban, majd magadra maradsz, Felőled hirt, nem ad a haraszt. Gyengébb lelkű min elmereng, Másvilágról, hir, nem dereng. Sirontul, hogy rád mit hoz?. . Egy biztos, amit ma fogsz. Élet csendje s a csend élete... Ne latolgasd: alszom?., élek-e..? Lassan járón, tá’n jobbnak vélted, Elzsibbasztón lohasztja élted.. . Lemarad az ki későn ébred. Garasban hisz.... Földi vagyont halmozón, Tévútra visz. ... Világnézet toldozón. Bajod merül. .. holnapod nem bogozod, Élet derül... ha bajt, borral botozod. Csordulj kulacs!. . Sir a pohár, ne epedj!. . Fájdalom a száraz torok, Buhantolón vannak borok, ne keshedj!
