Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-11-01 / 5. szám

9

TÁROGATÓ

Szép az élet, szeress, nevess, amíg élsz.

Erkölcsöket latolgatva, mire érsz?

Hol nóta, szól, zene serkent, vigadón,

Legjobb tanács a jó humor, céltadón.

Nóta mellett, egy kulacs bor, egy szép lány,

Világ-széltén, ettől gyógyult, akárhány.

Feledd el a holnap gondját, keservét,

Éljed a mát s tele-pohár hü elvét.

Ha majd üt a kakuk óra, fülsértőn,

S az orv halál, hiv egy szóra megértőn.

Felejtett vers,

Üres kulacs,

Hervadt leány....

Minek kutatsz?..

Bus életed lepergett,

Mint szép emlék szenderget.

PRÓBAKŐ KORA.

Irta: Finta Sándor.

Kova-kemény korunk, próbakő kora,

Hol tetőre jut, bősz pusztulás tora. Keményt, keményebbek, látomást veszejtik, Hullott hulladombok, utamat rekeszük. Régóta ámítás,

Hazudtolt tanítás:

Türelem a gyenge felé,

Lelked viszi Isten elé.

Erős ököl járja, jogot kitevőn,

Megcsufolt emberség, vádol hitszegőn.

Herék ébredése: a jók csufoltsága, Torzsalkodás: érclelkek széthullása. Envém-tied- övét,

Semmisültté lövék,

Politikus hajcsárok,

Jogbitorló kufárok.

Mi szent, mi ősi, eltűnik, mint a hó,

Uj Sors kutyálkodik körülte s ami jó, Lombját csesszentgeti az ördög ollója,

Törzsét töri zúzza, uj-eszmék kallója.

Hol hígul a velő....

Korcsosult őserő,

Nyomot sem hagy, eltűnik,

Mint bogarat, feltüzik.

Én már csak múlt vagyok, múltból jött, múltért élt,

Hogy ítélj felettem, hü szolgád hozzád tért.

Próbálj meg szitádon, pozdorjává törve,

Feledj az utszélén, enyészetnek lökve,

Ha ocsusnak találsz.

Mint az üres kalászt,

Vetik, szórják alomba,

Dudvát gyüjtnek halomba.

Sokszor próbáltam, sohasem sikerült,

Bár fohászkodón, lelkem eléd terült: Lenni-venni-tenni,

Kortársaktól tetteimért,

Dicséretet szedni.

Korunk, lármát lármázón, próbakő kora,

Hol félretaszitás, hallgatagok sora.

Én Istenem éltem tikkad,

Előtted érdem nem sikkad,

Te próbálj meg, im itt állok,

Égi jelre készen várok.

A HÁBORÚ ÖTÉVES TÖRTÉNETE.

Itt nem az igazi, húsba és leiekbe vágó történetet adjuk. Itt nem arról szólunk, hogy a háború milyen áldozatokat követelt mindenütt, mennyi túlmunkát, mennyi szükségesről való lemondást, mennyi életet; itt nem szólunk arról, hogy mennyi vagyon ment tönkre, mennyi otthon bomlott fel, mennyi halálhörgés hangzott el, mennyi régi jóbarát vált esküdt ellenséggé; nem firtatjuk most azt se, hogy az ifjúság testét és lelkét hogyan mételyezte meg a háború. S mennyi szenvedést fog még a jövő hozni az elmúlt háború gyümölcseként; arról se Írunk, hogy mennyi hazugság, becstelenség és az erkölcstelenség egyéb formái burjánoztak fel; hogy országok lakosságának a kezébe hogyan nyomtak vándorbotot s hogyan kényszeritették őket idegen országokban idegen érdekek számára való kényszermunkára. Mindezekről most nincs szó mert ugyan ki is tudná a háború okozta sok szenvedést és nyomort felsorolni?

Itt csak a külső eseményeket adjuk; a határköveket a háború rémének az utján; a kimagasló nveket és dátumokat a háború kitörésétől Páris felszabaditásáig, 1939. szept.

1.-től 1944. szept. 1.-ig.