Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 1-2. szám
T Á R O G A TÓ * HOLGATE, EDWIN H. — iMine Sweepers —Courtesy of The Art G-allery of Toronto. vad marhákat, szamarakat, szarvasokat és egyéb állatokat sport célokra. Csudálatos látványt nyújt az, mikor az oroszlánt szabadon bocsátják, hogy valami állatot üldözzön; bámulatos a vad türelmetlensége és sebessége, amivel utána ront. Őfelsége kocsikra rakott ketrecekben viszi az oroszlánokat, amelyekkel együtt egy kis kutya is be van csukva, amellyel az oroszlán összebarátkozik. A nagy kán tart sasokat is, amelyek be vannak tanítva arra, hogy farkasokra csapjanak le; oly nagyok ezek és olyan erősek, hogy egy farkas se tudja a karmaikat kikerülni, akármilyen hatalmas is. A világ északi részeiben sok tatár laküt egy Kaidu nevű főnök uralma alatt, aki közeli rokona Kublainak, a nagy kánnak. Ezek a tatárok bálványimádók. Sok lovuk, tehenük, birkájuk és egyéb házi állataik vannak. Ezeken az északi területeken találni csudálatos fehér medvéket, fehér rókákat, vadszamarakat nagy számban és igen sok cobolymacskát. A hosszú és kegyetlen téli hónapokban a tatárok kutyákkal húzott szánkókban utaznak. Ezeknek az északi tatároknak a területén túl van egy másik terület, amely a legvégső északi határig terjed s a Sötétség Területének neveznek. Azért nevezik igy, mert a téli hónapok legnagyobb részében a nap úgy el van homályosulva, mint nálunk hajnalkor, amikor látunk is meg nem látunk. A népek értelme eltompult s butaságban élnek. A tatárok gyakran kivonulnak ellenük zsákmányolási célból, amikor is elviszik a jószágaikat és egyéb tulajdonaikat, főleg azokat a hónapokat használva erre a célra, mikor a sötétség legnagyobb. MARKÓ PÁL. Irta: Finta Sándor. Velencében élt egyszer egy csavargó, Ősei közt, bár nem került hidalgó, Mégis tudta, mit kapál, Úgy hívták, hogy Markó Pál. ■I S HHHHI Hi
