Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-10-01 / 4. szám
TAROCATO HAVI FOtYölRAT A KANADAI MAGVAKOK OKULÁSÁRA ES SZŰRAKOZTATAsARA SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO Hetedik évfolyam ★ 4. szám ★ 1944. október. MAGYARORSZÁG. (Aggodalmaskodás és reménykedés.) Magyarország nemcsak ellenfél, nemcsak az axis szövetségese, nemcsak Oroszország esküdt ellensége, hanem egyúttal a magyar haza, ahol megszülettünk, ahol iskolába jártunk, ahol a népdalaink mellett búsultunk, ahol a barátaink és testvéreink jórésze még most is él és szenved és aggódik a maga és rokonsága sorsáért. Erről a magyar hazáról akarok most szólani ezekben a sorsdöntő napokban, mikor arról van szó, hogy a végóráiban fetrengő hitleri feneyad magával akarja rántani a romlásba vagy akár a megsemmisülésbe. A magyar hazáért mi is aggódunk, mert az megérdemli, hogy aggódjunk érte. A magyar hazát nem a magyarországi korrupt politikusok összesége, nem a nácik szolgálatában álló magyarul vagy svábul beszélő gestapo-kuvaszok, nem a magyar quislingek alkotják, hanem a magyar nép, az a magyar nép, amely egyáltalán nem ellensége a Ssövetségeseknek s nem ellensége Szovjetoroszországnak, annyira nem, hogy a sorsa jobbrafordultát a Szövetségesek demokratikus programjától várja s a Szovjet megalkuvást nem ismerő nyomásától reméli a demokratikus hajnalodás valóra válását. Másszoval: minket a magyar nép mostani rettenetes megpróbáltatása, a magyar ifjúság harctéren való szenvedése és pusztulása, a haladd és demokratikus magyarság otthoni üldöztetése sújt le s televagyunk félelemmel és aggodalommal, hogy mindez a nyomor és minden leírhatatlan szenvedés hiábavaló lehet; hogy a szolgabirói rendszert, a katonai uniformist, születési neveket imádó agyalágyult vagy elaljasult “hazafiak” újra beülnek a hatalomba s nemi cimerátfestéssel marad minden a régiben. Emiatt aggódunk s ezt az aggodalmunkat minden restelkedés nélkül nyltan megváltjuk, hogy az olvasóink megértsék, hogy miért kell nekünk, külföldi magyaroknak, állandó készenlétben lennünk megtenni a kötelességünket a magyar haza érdekében. Ez a kötelesség két feladatot ró ránk: először is anyagilag kell segítenünk a magyar nyomor áldozatai. Erre vonatkozólag gyüjtőiveket küldtünk szét, amelyek sikere komoly erkölcsi kötelességet ró mindnyájunkra. A gyűjtés mögött a Kanadai Szabad Magyar Tanács és a Kanadai Demokratikus Magyarok Szövetsége áll. Adjon erre a célra mindenki annyit, amennyit csak tud. Adjon akkor is, ha emiatt egyéb szükségesről kell lemondania. Másodszor:résen kell lennünk, hogy a reakció otthon újra nyeregbe ne ülhessen. Amint a Szövetségesek az utolsó nácit is kilökték Magyarországból, azonnal jelentkeznek majd az úgynevezett “haladók”, akik Horthyt szidva és Stalint éljenezve fogják ordítani, hogy ők mindig a nép barátai voltak, hogy mindig ellenezték a mágnás-uralmat, hogy a szivük majd megszakadt a nép nyomorának a láttán s határozottan elitélték a zsidók üldözését. Ilyenek sokan lesznek; tulsokan, mert egyrészt mindig tulsokan vannak olyanok, akik hajlandók mindenféle árral együttuszni, csakhogy felszínen maradjanak, másrészt a reakció vezérei ezt a módszert is megpróbálják
