Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 1-2. szám
T Á R O G A TÓ i Nem ült le Simlában, hogy kényelemben éljen, hanem benszülött ruhában járta végig a távolabbi és ismeretlen vidékeket. A tiszttársai “fehér négernek” nevezték el. Az lett a hivatása, hogy Angliát konzuli minőségben szolgálja Ázsiában, Afrikában, Délamerikában és Európában. Nagyon sokszor volt szorult helyzetben. Damascust azért kellett elhagynia, mert nagyon arrogáns volt. 1853-ban Mekkába ment a mohamedánok szent városába, ahova európai hitetlennek nem volt szabad a lábát betennie. Az arcát hennával festette be, haját megnövesztette s keleti ruhába öltözött. Mirza Abdullah-nak nevezte magát, aki Bushire-ból azért jött, hogy dervissé váljon. Az utitársai képtelenek voltak meglátni azt, hogy nem valódi mohamedán utazik velük. Ez roppant teljesítmény volt s más ember megelégelte volna egesz életére, de nem Burton. Tovább kalandozott egész az élete végéig. George Borrow 1803-ban született és 1881-ben halt meg egy másik csavargó-természetű ember, aki Burtonhoz hasonlóan szintén bámulatos nyelvtehetség volt. A nevét aszerint változtatta, hogy milyen országban élt: mikor Oroszországban volt, Borrounak hivta magát, Írországban Shorsha-nak, Olaszországban Georgia volt és Spanyolországban Don Iorge. A könyvei mutatják, hogy merre járt. The Romany Rye cimü müvében a cigányok vándorlását követte; ez 1825-ben jelent meg. A világ nem hallott róla mindaddig, mig a Bible in Spain meg nem jelent. Ez azt jelezte, hogy Oroszország felé tart. De tovább ment; eljutott a messze Keletre, Indiába, Kinába s a tatárok közé. Benső barátságban élt sok ország cigányaival, igy Oroszországban, Magyarországon és Törökországban. Élt zsidók közt is és a beduinok közt a sivatagban- Cigány volt és tudós. Paul Verlaine. Franciaországban a tizenkilencedik században két irodalmi bohém élt: Paul Verlaine, az abszint költője és csavargó társa Jean Arthur Rimbaud. Mikor ez a két költő fiatal volt, egyebet se csinált, mint csavargott. Egy ilyen utazás közben Belgiumban Verlaine, aki az abszint hatása alatt volt, kirántotta a revolverét s Rimbaud-ra lőtt. Bár az nem emelt panaszt ellene, két évi börtönre Ítélték, amit le is ült. Mikor 1875-ben kiszabadult, egy hónap múlva újra börtönben ült. Garas nélkül volt, mikor onnan kijutott s végigcsavarogta az országot, irva a verseit, amelyeket néha élelem fejében cserélt el. Egy időben Angliában is élt, ahol francia-leckéket adott és rajzolt. De olyan nyomorúságos helyzetben volt, hogy verset irt arról, hogy mennyire jobb dolga volt a börtönben. De a hire nőtt s előadást is tartott Londonban és Oxfordban. Mikor Párisba visszatért, az utcákat és a kávéházakat járta. Szomorú látvány volt a duzzadt szemeivel, a piszkos és rongyos ruhájával és a lesoványodott mocskos kezeivel. Közben kórházakban is fekszik. De Írja a halhatatlan költeményeit. Mikor nem verset ir, kölcsönöket próbál szerezni. Nem tud házbért fizetni s nem telik egy öltözet viseltes ruhára. Újra kórházba jut. A tanítványai ünnepük s Verlaine boldog. Terveket sző a jövőre nézve. Rimbaud kiépült a sebből amely majdnem az életébe került. Tizenhét éves korában egy verse jelent meg A berúgott hajó címen. Ez akkora hatást váltott ki, hogy őt tartották az uj szimbolizmus vezérének. Verlaine megdicsérte s ez a vers hozta őket össze. De mikor a kórházból kikerült, Rimbaud megszűnt verset írni. Németországba ment Stuttgartba, ahol németül tanult, onnan Olaszországba s aztán 16 évre eltűnt Európából. Katona volt a Sunda szigeteken, szökevény Jávában, Sumatra őserdeiben bujkált, Cyprusban szolga volt, majd Abesszíniában arannyal, elefántcsonttal és p>arfiimökkel kereskedett. Afrikában bennszülöttként élt. Segítette az abessziniai királyság megalapítását s harcolt bennszülött törzsek élén. Győzött, de 37 éves korában meghalt. Imádói vannak, akik részben a kalandozásaiért, részben az Írásaiért lelkesednek. Lafcadio Hearn. Egészen egyéni csavargó- ír apja és görög anyja volt s az ióniai szigetek egyikén született. Angliából Amerikába vándorolt, ahol nem volt biztos keresete és lakhelye. Ott alapozta meg a hírnevét az Írásaival s olyan sikere volt, hogy New Orleans-tól Cincinnatiig mindenütt olvasták. Csúnya, rövidlátó, elhanyagolt külsejű ember volt, aki legjobban érezte magát a Dél sötétbőrü emberei közt s azokkal olyan meghitt viszonyban volt, hogy a fehérek megvetették. A szive mindig a Kelet felé vonzotta. így irt: “Vissza akarok térni a majmok és papagálvok közé, az ibolyaszinü ég alá, zöld csúcsok közé és a lilagzinü langyos tenger mellé, ahol a ruha fölösleges s az ol
