Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-09-01 / 3. szám

T Á R O G A TÓ

S

Grasseban, ebben a kis domboldalas községben, két tucat illatszergyár van. Decembertől márciusig a gyárak a pacsulit dolgozzák fel, egy keletindiai növényt, azonfelül a andálfát, rózsafát és más nem-virágzó nyersanyagot. Márciusban megkezdik a friss virágokkal való munkát: először a pármai ibolyát dolgozzák fel, azután a nárciszt (jonquil), narancsvirágot, rózsát, jázmint, rezedát, tubarózsát és cassia-bimbókat (címet).

Az illatszerre használt virágokat akkor szedik, mikor az illatuk legerősebb. A rózsát abban a pillanatban vágják le, amint kinyílt; a szegfűt (carnation), miután 3 óráig ki volt téve a napnak; a jázmint közvetlenül napkelte után. Az utolsó orosz cárnő olyan ibolyaparfümöt kivánt, amelyhez az ibolyákat alkonyaikor szedték. Csak az egyik illatszergyárban egy évben a következő mennyiségű virágokat dolgozták fel:2400 tonna rózsát,

1750 tonna narancsvirágot, 132 tonna ibolyát, 280 tonna jázmint, 70 tonna tubarózsát, 15 tonna nárciszt. De ezek a nagy számok lezsugorodnak, ha meggondoljuk, hogy 11 tonna rózsára van szükség, azaz körülbelül három millió virágra, hogy egy font rózsaolajat kapjunk.

A kakukfü és lavendula elvesztik az illatukat a szállítás közben s igy a desztillálókat ott állítottak fel, ahol nőnek.

Illatszernek szánt virágok minden országban vannak: Bulgária termel rózsaolajat s ugyancsak Törökország; lavendula jön Angliából; citrom olajok és narancsvirág olajok Olaszországból jönnek; pacsuli és ylag-ylang Keletről.

Manapság a vegyészek meesterségesen elő tudják állítani az illatokat. A szappanok és szépitőszerek illatai laboratóriumokban készültek. De a legjobb parfümok mégis csak a természet termékei, mert a vegyész sohase képes észrevenni azokat a parányi tisztátalanságokat, amelyeket a természet ad a maga illataihoz s amelyek nagyban növelik azok értékét. Nem tudják a természetet utánozni s nem is fizetné ki magát.

Az illatszerész művészete a keverésben áll: nem egyszerű illatokat használ, hanem többet kombinál. Összehasonlították ez az eljárást a hangok kombinációjával s tankönyveket is Írtak róla.

Milyen parfümöt használjunk?

Vannak, akik erre nézve tanácsokat kémek s természetesen kapnak. De legjobb, ha a nő a saját ösztönét követi s azt választja ki a sokféle illatszerből, ami neki a saját véleménye

szerint legjobban megfelel. Végül is a régi nők nagyszerűen tudták a saját illatszerüket megválasztani, miért ne tudná a modem nő is megtenni? De persze a Woolworth boltban nem lehet jó illatszert venni s a rossz illatszernél nincsen bántóbb dolog. (F. S. Mason cikkéből.)

A JADE.

A kinai gyerekeknek a születésükkor egy jade-et adnak ajándékba, olyant, amilyent a családi vagyon engedélyez. A gyerek aztán spórol, hogy egy szebb darabot vehessen, mig végre is valami pompás darab tulajodonosa lesz.

Egy régi kinai képes könyv, amelynek a Jadek illusztrált tükre a cime, azt tartja, hogy "a második hónapban a hegyi növények ragyogókká válnak. Mikor aztán a levelek lehullanak, jade-ekké válnak”. A nagy kinai bölcs. Confucius, azt tartotta, hogy a jade ragyogása megvilágítja a közelében levő tárgyakat, amint az igazság szokta, s szivárványt sugároz ki, mint az ég. A régi tudósok azt tartották, hogy a jade olyan, mint az erény: sem bepiszkolni, sem megrontani nem lehet.

Jade és jade közt nagy különbség van. Az igazán szép darabok olyan drágák, hogy még az utánzataikat is nehéz megfizetni. A jade neve spanyol eredetű, mert Közép és Délamerika korai spanyol hóditói látták, hogy a bennszülöttek egy követ hordanak, amely a fájdalom ellen szolgált védőszerül. Ezt ők a maguk nyelvén piádra de ijada-mk nevezték, azaz az ágyékok kövének. A franciák pierre de l’ejade-nzk nevezték s ebből hibásan le jade-ot csináltak s innen maradt meg a jade. Két fajtája van: az egyik a nephfrite, a másik a jadeite, vagy császári jade, de a kettőt nehéz egymástól megkülönböztetni.

A jade színei a lavendula, almazöld, s a legkívánatosabb a fehér, amelyet smaragdzöld foltok diszitenek. A kinaiak a hófehér, méhviasz sárga, cinóbervörös, fekete és a kingfisher nevű madár tollának a zöldjére emlékeztető színeket kedvelik.

Ékszernek legtöbbet a telitett zöld szinü császári jade-et használják. Ezt a kinaiak fei-ts-un-nak nevezik. A Kínában faragott nephrite-ok legnagyobb része Turkestánból jön, ahol vagy a hegyekben bányásszák vagy a folyók medréből szedik ki. D° találnak jade-et Mexikóban, Közép-Amerikában és New Zealandben- Találtak Szibériában és