Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-09-01 / 3. szám

T Á R O G A TÓ S Grasseban, ebben a kis domboldalas község­ben, két tucat illatszergyár van. December­től márciusig a gyárak a pacsulit dolgozzák fel, egy keletindiai növényt, azonfelül a an­­dálfát, rózsafát és más nem-virágzó nyersa­nyagot. Márciusban megkezdik a friss virá­gokkal való munkát: először a pármai ibolyát dolgozzák fel, azután a nárciszt (jonquil), narancsvirágot, rózsát, jázmint, rezedát, tu­barózsát és cassia-bimbókat (címet). Az illatszerre használt virágokat akkor sze­dik, mikor az illatuk legerősebb. A rózsát ab­ban a pillanatban vágják le, amint kinyílt; a szegfűt (carnation), miután 3 óráig ki volt téve a napnak; a jázmint közvetlenül napkelte után. Az utolsó orosz cárnő olyan ibolya­parfümöt kivánt, amelyhez az ibolyákat al­konyaikor szedték. Csak az egyik illatszer­gyárban egy évben a következő mennyiségű virágokat dolgozták fel:2400 tonna rózsát, 1750 tonna narancsvirágot, 132 tonna ibolyát, 280 tonna jázmint, 70 tonna tubarózsát, 15 tonna nárciszt. De ezek a nagy számok lezsu­gorodnak, ha meggondoljuk, hogy 11 tonna rózsára van szükség, azaz körülbelül három millió virágra, hogy egy font rózsaolajat kap­junk. A kakukfü és lavendula elvesztik az illatu­kat a szállítás közben s igy a desztillálókat ott állítottak fel, ahol nőnek. Illatszernek szánt virágok minden ország­ban vannak: Bulgária termel rózsaolajat s ugyancsak Törökország; lavendula jön An­gliából; citrom olajok és narancsvirág olajok Olaszországból jönnek; pacsuli és ylag-ylang Keletről. Manapság a vegyészek meesterségesen elő tudják állítani az illatokat. A szappanok és szépitőszerek illatai laboratóriumokban készül­tek. De a legjobb parfümok mégis csak a természet termékei, mert a vegyész sohase ké­pes észrevenni azokat a parányi tisztátalan­­ságokat, amelyeket a természet ad a maga illataihoz s amelyek nagyban növelik azok értékét. Nem tudják a természetet utánozni s nem is fizetné ki magát. Az illatszerész művészete a keverésben áll: nem egyszerű illatokat használ, hanem többet kombinál. Összehasonlították ez az eljárást a hangok kombinációjával s tankönyveket is Írtak róla. Milyen parfümöt használjunk? Vannak, akik erre nézve tanácsokat kémek s természetesen kapnak. De legjobb, ha a nő a saját ösztönét követi s azt választja ki a sok­féle illatszerből, ami neki a saját véleménye szerint legjobban megfelel. Végül is a régi nők nagyszerűen tudták a saját illatszerüket megválasztani, miért ne tudná a modem nő is megtenni? De persze a Woolworth bolt­ban nem lehet jó illatszert venni s a rossz illatszernél nincsen bántóbb dolog. (F. S. Ma­son cikkéből.) A JADE. A kinai gyerekeknek a születésükkor egy jade-et adnak ajándékba, olyant, amilyent a családi vagyon engedélyez. A gyerek aztán spórol, hogy egy szebb darabot vehessen, mig végre is valami pompás darab tulajodonosa lesz. Egy régi kinai képes könyv, amelynek a Jadek illusztrált tükre a cime, azt tartja, hogy "a második hónapban a hegyi növények ra­gyogókká válnak. Mikor aztán a levelek le­hullanak, jade-ekké válnak”. A nagy kinai bölcs. Confucius, azt tartotta, hogy a jade ragyogása megvilágítja a közelében levő tár­gyakat, amint az igazság szokta, s szivárványt sugároz ki, mint az ég. A régi tudósok azt tartották, hogy a jade olyan, mint az erény: sem bepiszkolni, sem megrontani nem lehet. Jade és jade közt nagy különbség van. Az igazán szép darabok olyan drágák, hogy még az utánzataikat is nehéz megfizetni. A jade neve spanyol eredetű, mert Közép és Déla­­merika korai spanyol hóditói látták, hogy a bennszülöttek egy követ hordanak, amely a fájdalom ellen szolgált védőszerül. Ezt ők a maguk nyelvén piádra de ijada-mk nevezték, azaz az ágyékok kövének. A franciák pierre de l’ejade-nzk nevezték s ebből hibásan le jade-ot csináltak s innen maradt meg a jade. Két fajtája van: az egyik a nephfrite, a másik a jadeite, vagy császári jade, de a ket­tőt nehéz egymástól megkülönböztetni. A jade színei a lavendula, almazöld, s a legkívánatosabb a fehér, amelyet smaragdzöld foltok diszitenek. A kinaiak a hófehér, méh­viasz sárga, cinóbervörös, fekete és a king­fisher nevű madár tollának a zöldjére emlékez­tető színeket kedvelik. Ékszernek legtöbbet a telitett zöld szinü császári jade-et használják. Ezt a kinaiak fei-ts-un-nak nevezik. A Kínában faragott nephrite-ok legnagyobb része Turkestánból jön, ahol vagy a hegyekben bányásszák vagy a folyók medréből szedik ki. D° találnak jade-et Mexikóban, Közép-Amerikában és New Zealandben- Találtak Szibériában és

Next

/
Thumbnails
Contents