Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ S STAPELIA GIGANTEA ########################################### takkal is, mely tény, talán kívánatossá tenné, hogy mi, itt élő idegen származásúak figyelemmel kisérjük és fontolóra vegyük e kérdést, illetve a lapokban megjelenő közleményeket. Kötelességünkké vált ez közülünk különösen azoknak, kik brit alattvalókká, kanadai állampolgárokká lettünk itt. Jelen soraim megírására a “The Simcoe Reformer” január 27-i számában megjelent vezércikk (Editorial) birt, mely cikk tulajdonképen válasz, egy, a szerkesztőhöz irt levélre, mely meglehetős élesen támarja az itt elő idegen származásuakat, habár eredetileg a menekülteknek a háború után való beengedése kérdésével akart foglalkozni. A fennemlitett levelet is olvastam, de azt ismétlésre, vagy válaszra nem méltatom, különösen a mai időkben amikor az egység előmozdítása kell hogy mindannyiunk kötelessége legyen. A szerkesztő válasza azonban már meghallgatást, megszivlelést és követést érdemel részünkről, azt valóban el is fogadhatjuk. — A szerkesztő a vezércikkben válaszként nagy vonalakban a következőket Írja: A menekültekről irt levél nagyon felkavarta a kedélyeket és érzéseket, s meglehetős vitára vezetett. Az Írója abban eltér az eredeti tárgytól, mert az a menekültek helyett a már itt élő idegen származásunkkal foglalozik'. “Nem eléggé helyteleníthető azoknak faji származása ellen szót emelni, mert legnagyobb részük már polgárosodott, tehát nem idegen, hanem polgártársunk. A benszülött kanadaiak azt óhajtanák, hogy uj polgártársaik sajátítsák el az itteni szokásokat és tanulják meg a kanadai nyelvet, hogy semmiféle jelenség ne legyen, mely elválasztaná, megkülönböztetné azokat tőlünk.” (T.i. az idegen származásuakat a benszülöttektől) — írja a vezércikk. “Helyben hagyjuk, hogy azoknak (az idegen származásúaknak) sok kiváló jellemvonásuk, erényeik és tehetségük van, melyek nagyban hozzájárulnak egy erős, tiszta és férfias nemzeti jellemvonás megteremtéséhez. — Ezeket belátjuk és elismerjük.” — Továbbiakban a szerkesztő engedélyt kér, hogy némi tanáccsal szolgáljon nekünk, vállalva a tanácsadó hálátlan szerepét. “Először is kérjük az uj-jötteket, ne feledjék el, hogy ők valójában uj-jöttek, legalább is egyenlőre, amig be nem vegyültek az ország életébe, s nem lettek annak részei.” “És ebben nincs megalázás, hanem csupán gondolkodás és megfontolás van.” írja. — “Az uj-jövevények közül sokan vettek fármot — egyesek a vármegye (Norfolk county) legjobb fármjai közül, amit helyesen tettek. — De, kérjük azokat, akik megvették, hogy tekintettel és belátással legyenek azok iránt, kik sajnálkozva, vagy érzelemmel válnak meg az ősi fármjuktól, mely nemzedékeken keresztül volt a családjuk kezén; lévén sok családi eseménynek és hegyománynak a szinhelye. E farmok sok jeles férfit adtak az országnak. - Fognak-e az uj-jövevények e hagyományokhoz hozzájárulni, színesítve az ország történetét? Mi őszintén hisszük, hogy megteszik.” Kérdi és feltételezi a vezércikk. Ezután azon régi római mondásra utal, mely azt mondja “Rómában élj római módra”. Más szóval -— ha nem akarjuk, hogy idegeneknek legyünk bélyegezve, vessünk el mindent ami annak tüntetne, s tegyük magunkévá mentői előbb az ország szokásait és életmódjait; a benszülött kanadai nem érti az idegen módokat. — “Egy másik kényes tárgy melyre vonatkozólag tanácsot szeretnénk adni — Írja a lap — hogy ne politizáljanak, mert a vallási kérdéstől eltekintve — a politika izgatja fel a kedélyeket legjobban”. És itt hivatkozik a szerkesztő egy esetre, melyben kétségtelenül igaza is van. Körülbelül eddig szól a vezércikk. — Ha tudnánk is egyik-másik érvelésre felelni — az nem célunk. Meg kell állapítanunk, hogy lényegében a cikknek igaza van, az csak ■■■■■■■■■
